Már az is óriási hír volt, amikor napvilágot látott az információ, hogy a Turán-Zsiros páros egy gyári Forddal fog versenyezni a Katalán Ralin. Majd a hétvége újabb meglepetéseket hozott, hiszen Friciék folyamatosan gyorsultak és szombat este már az abszolút hetedik helyen álltak a világbajnoki mezőnyben. Majd vasárnap egyszer csak nem láttuk a gyorsaságin futott idejüket az online eredményközlő oldalon, és hamarosan érkezett a hír, hogy óriásit borultak. Szerencsére jól vannak, kisebb sérülésekkel megúszták a hatalmas esést, amiről Turán Fricivel sikerült váltanom pár mondatot.

Hogy érzed magad?
Jól, a helyzethez képest legalábbis. Szerencsére semmilyen fájdalmat nem érzek, egyedül az öv helyét érzem még valamennyire. A kulcscsontom törött el, ezt holnap fogják megoperálni, remélem utána az is gyorsan helyrefog jönni.

Bár mindenki a bukásról beszél, kezdjük azért azzal, hogy milyen volt a verseny?
Életünk legjobb versenye volt ez, még a történtek ellenére is. Profinak érezhettük magunkat, profiként kezelt a csapat, és a versenyzőtársak is. Ugyanolyan kiszolgálásban részesültünk, mint a többi versenyző, segítettek mindenben, hoztak-vittek minket, így tényleg maximálisan elégedettek vagyunk ezzel. Teljesértékű csapattagként néztek ránk, és tényleg, amiben csak tudtak, a segítségünkre voltak. Pénteken murvás talajon kezdtünk, ahol elég sok időt veszítettünk, nagyrészt annak köszönhetően, hogy nem volt tökéletes a beállítás. Nagyon keményre volt állítva az autó futóműve, de ezen módosítottak a második körre, és akkor már az időeredményeken is látszott, hogy gyorsultunk. Az ellenfelek iszonyat gyorsak a murván, de most azért már kevesebbet kaptunk, mint Portugáliában. A szombati nap fordult a kocka, a beállítások megfeleltek az én vezetési stílusomnak, valamint aszfaltos pályákon versenyeztünk, és egy nap alatt 4 hellyel léptünk feljebb, vagyis az abszolút 7. helyen zártuk a napot. A nap során nagyon jó időket autóztunk, amit utólag is óriási sikerként értékelünk.

Milyen céllal vágtatok neki a vasárnapi gyorsoknak?
Nem volt más célunk, minthogy megtartsuk ezt a hetedik helyet. Sajnálom, hogy nem tudtuk befejezni a versenyt, és hogy ily módon zárult ez számunkra. Igazából a bukást kárpótolja az a siker, amit addig elértünk, az a teljesítmény, ahogyan autóztunk ezen a versenyen.

Ha jól tudom, ti vagytok az első magyar páros, akik ilyen időket tudtak autózni a VB mezőnyében?
Ez így van, de valójában másnak nem volt még ilyen lehetősége. Mi egy kivételes lehetőséget kaptunk, hogy egy 2008-as fejlesztésű autóval, gyári csapattal versenyezzünk. Komoly háttér állt mögöttünk, és ez azért nagyban hozzájárult az eredményeinkhez. Idáig nem volt ilyen eredménye másnak, és a mi bolgár 8. helyünk a legjobb a magyar versenyzők között idáig.

Magyarországon nem igazán szoktatok hozzá, hogy vegyes talajon versenyezzetek az utóbbi években...
Nem szoktunk hozzá, de abszolút nem okozott problémát, bár a murván nem tudtunk igazán gyorsak lenni, így emiatt talán valóban jobban örültünk volna, ha csak aszfalton kellett volna versenyeznünk. Ezt az autót sokkal nehezebb volt vezetni murvás pályán.

Mire emlékszel a balesetből?
A fejemet is elég rendesen megütöttem, ezért mondhatom, hogy nem sokra. Legalább egy 4-5 órás időszak kimaradt a balesetet követően, és sem a balesetre, sem arra nem emlékszem, hogy hogyan jutottunk a kórházba. Az első kép az, amikor a barátok és a feleségem megérkeztek hozzám a kórházba, de segíteni kellett még akkor is emlékezni, hogy milyen autóval is mentünk, melyik versenyen, mert akkor még ez sem volt tiszta számomra. Aztán szépen lassan elkezdtem emlékezni dolgokra, délutánra nagyjából kitisztult a fejem, de azért maradt egy homályos folt. Talán idővel azok az emlékek is előjönnek, és akkor végre tudni fogom, hogy mi is történt valójában. A balesetből a kanyarkombinációra emlékszem csupán. Visszanéztük a belső kamerás felvételen hang nélkül a bukást, de még így is megmaradt egy homályos folt. Talán egyszer majd ez is helyrekerül a fejemben, és akkor már tudni fogom, hogy mi is történt valójában, mert ez így azért nem olyan jó…

Mennyire fog nyomot hagyni benned ez a baleset?
Semennyire! Bár igazából majd akkor fog ez kiderülni, mikor először újra versenyautóba ülök. Nem mondhatom, hogy nagy tapasztalatom lenne a bukásokat illetően, hiszen azért nem jellemző rám, hogy ekkorát essek.
Ez volt eddig életem legnagyobb bukása, és csupán egy hasonló jellegű volt a pályafutásom során, 2002-ben még a Toyotával.

Bízom a gyors felépülésben, remélem ez a kulcscsonttörés viszonylag hamar rendbe fog jönni... szerencsére van pár olyan barátom, aki már most felajánlotta a versenyautóját, hogy a felépülést követően újra autóba ülhessek és mihamarabb visszarázódjak a versenyzésbe. Mikulás Rallye-n egyébként is szerettünk volna indulni, bízom benne, hogy addigra képes leszek újra versenyezni, és ott tudok lenni a rajtban!

Hogyan értékeled utólag ezt a hétvégét?
Életünk nagy álma teljesült ezzel, hogy gyári csapatban versenyezhettünk, de nagyon hiányzik az az 50 km, amit már nem sikerült leautózni. De nem adjuk fel! Be fogom bizonyítani, hogy tudok hosszútávon gyorsan menni, hogy tudok ilyen eredménnyel végigcsinálni versenyt!

 

Mit szólt a csapat?
A csapat az egész verseny során nagyon elégedett volt a teljesítményünkkel, tényleg profi versenyzőként kezeltek minket. Rengeteg segítséget kaptunk tőlük, figyeltek ránk, és ezek alapján tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy hihetetlenül nagy élmény volt itt így versenyezni. A bukást követően is azt mondja a csapat, hogy elégedettek a teljesítményünkkel, az eredményünkkel. A balesetet követően érdeklődnek utánunk, hogy hogyan érezzük magunkat, ami egyébként nagyon jól esik, és szerintük is csak az tudja így összetörni az autót, aki igazán gyorsan megy!