Pilótaként még csak a második évét kezdte a rallye-ban Kazár Miklós, máris egy remek eredménnyel térhettek haza az idei évadnyitó futamról, hiszen a harmadik legjobb magyarként teljesítettek Nándival. Mikivel beszélgettem a versenyről.

Megfelelő volt a felkészülésetek a futamra?
Egy szisztematikusan felépített felkészülésen voltunk túl, így sokkal felkészültebben álltunk oda a rajthoz, mint a tavalyi évben. Sok mindennel kapcsolatban voltak elképzeléseim, hogy mit-hogyan is kellene csinálni, és egy dolgot leszögeztünk, hogy nem fogunk gyorsabban menni, mint ahogy a képességeink engedik, mert abból csak baj szokott lenni.

Új volt a navigátorod...
Igen, és ez új szokásokat is vont maga után. Nándi eléggé vallásos, ezért minden rajt előtt 1 perccel keresztet kell vetni és minden rajt előtt 15 másodperccel is keresztet kell vetni és el kell mondani egy fohászt. Nem lehet a versenyen csúnyán beszélni, mivel azonnal rám szól, s azt hiszem, hogy ezek az apró kis dolgok is segítettek a célunk elérésében. Felraktuk a kocsira a duen.hu matricát is, az is a babonánk lett, mert most már minden nüanszokon múlik, nem lehet egy nagy dolgot csinálni, nem teheted meg, hogy csak három kerékkel mész ki, mert úgy sokkal könnyebb az autó :-)

Milyen volt a futam?
A pénteki napon kezdődött, már akkor is nagyon sok néző látogatott ki. Nagyon jó érzés ennyi ember előtt versenyezni! Az első gyorsaságit átvállalósan, de mégsem 100 %-on autózva teljesítettük. Bele kellett melegedni ebbe az egészbe. Nándi azt mondta, hogy "az elején olyan gyorsan megyünk, ahogy csak tudunk, utána pedig még gyorsabban". Ez volt a taktika, hogy pörögjünk fel, de ne essünk el, mert úgy tekintettünk erre a versenyre, hogy ez a bajnokság egy része és rengeteg pontot kell gyűjtenünk.

A második gyorsasági szakaszt Ti hogyan tudtátok teljesíteni?
Az egy elég érdekes eset volt, ezzel kapcsolatban jeleztem is az észrevételeimet a versenyigazgatóságnak. Az történt, hogy az első két autó lement, majd Janika elesett. Az utána jövő két autó megállt, majd a következő is, aki értesítette a legközelebbi rádiós pontot. Majd az utánuk jövő autók feltorlódtak, a pálya szélén meg megjelentek sétálgatva a sárgamellényes emberek. Ők azt hitték, hogy leállították a gyorsot, etap lett. Majd jött a 9. autó, padlón. Ez voltam én! És most lehet viccesen hangzik, de akár meg is ölhettem volna azokat az embereket! Bárki, aki úgy véli, hogy fel van oldva a pálya, az először ténylegesen bizonyosodjon meg erről, és csak utána sétálgasson a pályán. Én mit sem tudtam a balesetről, hiszen mi már elrajtoltunk, mikor Janiék elestek, és egyszer csak emberek voltak előttem, akiket kerülgethettem! Ezzel pedig egy furcsa helyzet alakult ki. Az első kettő páros megkapta az idejét, az előttem lévő párosok átlagidőt kaptak, én pedig megkaptam a saját időmet, amit úgy autóztam, hogy embereket kerülgettem. Mondtam, hogy nem érdekel hogyan oldják meg, nyilván nem lehet úgy megoldani, hogy mindenkinek jó legyen, de valamit csináljanak. Hoztak egy döntést, elfogadtuk... de nem tartom jónak. Mindegy, ez még csak a második gyors, lesz még bőven...

Folytatás?
Nekem ezek a szűk pályák nagyon fekszenek, hiszen a télen több ezer kilométert autóztam ilyen jellegű, havas pályákon. Ennek meg is lett az eredménye, már itt Egerben is, hiszen látszott, hogyha megcsúszik az autó hátulja, akkor egyáltalán nem ijedek meg. Nem azt mondom, hogy minden helyzetet meg tudok oldani, de legalább nem megy fel tőle az adrenalin, sőt, arra is próbálunk figyelni, hogy csak annyira kis mozdulattal kormányozzunk ellen, hogy ne lassuljon meg az autó.

A negyedik gyorsasági szakasz már nagyon jól sikerült számunkra, Balogh Jancsi már 16-ot kapott ott tőlünk. Az már egy igazi ralipálya volt. Az a három perces pálya szerintem mindenkinek megy, mert azon van kb. 20 kanyar, amit a nagyon komoly magyar mezőnyből tényleg mindenki meg tud csinálni. De a gyors szakaszról be a szűk szakaszra, onnét megint ki egy gyors szakaszra, ez már tényleg ralipálya volt.

Az ötös gyorson végre mentünk egy igazi jó időt, át lett vállalva rendesen az a gyors. Ott már megvertük az összes N-est, majd jött a vízválasztó. Asinak volt korábban egy problémája, amikor mi elé kerültünk. Utána ő visszavette a vezetést, de nagyon minimális különbség volt köztünk, és volt még hátra egy gyorsasági szakasz a szombati napból. A csapatunkban szívták a véremet, próbáljam már meg, meg hogy a Mestert meg kellene alázni a hatos gyorson, és akkor úgy fekszik le, hogy remeg. :-)  Tudjuk persze, hogy nem remeg, de ez a csapaton belüli nagyon-nagyon jóindulatú cinkelés volt.

A nap utolsó gyorsaságiját átvállaltuk, és tényleg nagyon-nagyon gyorsan átmentünk, sikerült Asitól 1.3-mal jobbat menni, így az összetettben fél másodperccel, de elé kerültünk! És ez egy nagyon nagy dolog, hogy a Mestert megtudja verni a tanítványa!  Ezután persze jött a további "szórakozás" a csapat részéről, hogy én majd reggel előbb megyek be a ParcFermébe, mint Asi. Én meg mondtam, hogy most már erre fel kell készülni, majd ha jön a csapatutasítás akkor én hátrálok :-), mint a Ferrarisok :-) De ez tényleg csak a vicc, nincs nálunk csapatutasítás!

Vasárnap?
Nekem minden gyorsasági szakaszt le kell legalább egyszer próbálni, mert a pályabejárásnál 60-80 km/h-val megyünk végig. Ott voltak a bátori részen az ugrálós részek, és nekem elmondta Asi, hogy hol menjek, de nekem eszembe sem jutott volna 170-nel átugratni egy ilyenen! Akkorát repült a kocsi, hogy őrület! Ezeket a pályabejáráson nem lehet lepróbálni, így ezek az új szakaszok nekem az első körre maradnak, hogy leteszteljem élesben is. A tarnaszentmáriai gyorson ebben az irányban még nem mentem, a lefelében az a jobb2-bal2 tiszta kő, és annál a résznél is elmondta Asi, hogy hogyan menjünk. Ez annyira sikerült, hogy a jobbosban neki megcsúszott és a balos már nagyon meleg volt. Elmondta nekem is, hogy hogyan kell ott menni, én meg is fogadtam, így ugyanott hibáztunk, mi is megcsúsztunk! Valójában ez azért volt, mert nagyon-nagyon felhordásos volt az a rész, ami egyébként nagyon furcsa volt számunkra, hogy miért volt ennyire… lehet a nézők kirugdosták, lehet más miatt... nem tudom.

A következő siroki gyorson már 5 másodpercet kaptam Asitól, de tizenvalahány kilométeren ez azért nem rossz, mert ha azt nézzük, akkor fél másodpercen is belül vagyunk kilométerenként.

Nagyon komoly csatát vívtunk tavaly Hadikékkal, de most már még-még előrébb próbálunk koncentrálni, úgy, hogy folyamatosan azt mondtam Nándinak, hogy csak annyira fogunk menni, hogy el ne essünk. Asi versenyzett Bútorral, Bútor vele, mi meg próbáltunk velük is, de azért nekünk folyamatosan hátra is kellett néznünk, mert jött mögöttünk Herczig Norbi.

Gondoltad volna, hogy Norbi előtt fogtok autózni?
Eszembe nem jutott volna! Norbit egy nagyon komoly pilótának tartom, és azért az autója sem gyenge, na meg ilyen rutinnal! Jó érzés volt számunkra, hogy ilyenekre képesek vagyunk már, hogy ilyen versenyzőket meg tudunk előzni.

Hogy álltatok oda az utolsó gyors rajtjába?
Akkor már előttünk-utánunk akkora űr volt, így eldöntöttem, hogy egy nagyon húzósat fogunk menni. Az első felén borzasztóan jól átmentünk, utána pedig az ugrálós, veszélyes részen azt akartam, hogy majd kicsit óvatosabbra veszem, de annyira tetszett a gyorsasági, hogy utána meg már azért mentem, hogy "hátha"... hátha lesz valami, de sem Bútor, sem Asi nem hibázott, és igazából maradtunk a harmadik helyen, amit ha pénteken felajánlottak volna, mi gondolkodás nélkül aláírtunk volna!

Maximálisan elégedett vagy?
Elégedett vagyok nagyon! Az önbizalmunk meglett, nagyon jó kezdés volt! Folyamatos önmegtartóztatással versenyzünk, végig kell csinálnunk ezt a bajnokságot, minden futamon be kell érnünk, pontot kell szereznünk, mert a nulla pontnál nincs drágább!

Nagyon sok embernek köszönhetjük ezt az egészet, rengeteg ember dolgozik azon, hogy rajthoz tudjunk állni, nagyon sok szurkoló izgul értünk. Nagyon köszönjük nekik! Nándi is nagyon jól szerepelt, nagyon motivált, és megyünk ezen az úton, amit találtunk magunknak! A többi versenyzőnek pedig sok sikert kívánunk!