Badár Sándor nevét eddig leginkább Szőke András nevével együtt emlegettük, most viszont új (úti)társat választott maga mellé a Bamako Rally idejére. A nem mindennapi párossal beszélgettem a Bamako-s indulásukat megelőzően, kezdjük talán az ex-trabantos boruló-művésszel, Kőváry Barnával.

A verseny mottója a "Bárki, bármivel, bárhogy", de Te miért, kivel és hogyan?
Badár Sanyival, ISUZU D-Max-szal, halál vagy győzelem alapon!

 

A sajtótájékoztatón már láthattuk a szép fekete autót, ami a versenyre besárgul?
A demo-autó fehér, a versenyautó pedig sárga lesz, mivel a szokásos BOMBA formában vagyunk az idei esztendőben is!

Hogyan jött ez az ötlet, hogy újabb kalandtúrába keveredj?
Mindig új dolgokat kell kitalálni, és 2 és fél hónappal ezelőtt jött ez a megkeresés Badár Sanyi részéről, hogy belecsapnék-e ebbe a nagy afrikai futamba? A tavalyi kazahsztáni túrából kifolyólag azt mondtam elsőre, hogy "Nem. Köszi, nem!". Aztán aludtam rá egyet, és rájöttem, hogy kell! Az ISUZU-t össze tudtuk rakni, van egy importőri támogatottság a meglévő partnereink mellett, és Sanyi is hozta a saját kapcsolatait, és így napról napra nyíltak meg azok az ajtók, ablakok amivel ez az egész egységessé vált. Konkrétan most már mindenünk megvan!

Mire számítasz a versennyel kapcsolatban?
Kőkemény kihívás egy ilyen afrikai kaland, és az biztos, hogy fejben dől el a cucc! Azt tudom, az Ázsia Túrából kiindulva, hogy ott harminc éves barátságok mentek tönkre, de persze egyúttal harmincéves barátságok születtek. Bízom benne, hogy a Bamako után mi majd a második csoportba fogunk tartozni! Egy ilyen hosszú túra során nagyon nehéz egymást elviselni, egymás életritmusát felvenni, és tényleg nem véletlen az, hogy akik barátok voltak, azok meggyűlölik egymást, akik pedig nem ismerik egymást csak hellyel-közzel, azok közt barátságok köttetnek, hiszen velük lehet sztorizni, lehet bandázni... Ilyen helyzetben egyszerűen már attól készen vagy, hogy ott szuszog melletted, és akkor még nem voltunk sitten, nem vesztegeltünk a határon, nem volt defektünk sem. Ez egy kőkemény őrület! Habár a verseny kategóriában indulunk, de talán nem kell ecsetelnem azt, hogy egy ilyen történetnek mennyi a sportértéke. Ez egy kaland, egy túra, amikor a fiúk legálisan elmennek Afrikába homokozni, és erre kitaláltak egy versenyt. Nem más ez számunkra, mint a saját magunk harcának a megvívása! Állunk elébe a nagy csatának, mert azt gondolom, hogy jó kis játék lesz!

Az autó?
Ez egy teljesen új márka, amit most hozott be az importőr. Egyébként már jópár évtizede működik az ISUZU mint autó- és motorgyártó Japánban. Nagyon komolyan állnak neki ennek az egésznek, és az első olyan importőr, aki lát benne fantáziát, összeszervezi a dolgokat. Nagyon komolyan mellénk álltak, és felvállalják ezt az egészet, hogy igenis az arca tudok lenni az ISUZU-nak. Egyébként 3000-es dízel, 163 lovas, vadiúj járgány, van benne 35 km. Át lett alakítva, és újra a Murczin Terepjáró Szerviz csinálta, mint azt a terepjárót is, amivel Kazahsztánban voltam.

Ezek szerint nem teszteltetek túl sokat?
3-4 hétvégét töltöttem azzal, hogy részt vettem terepjáró-kiképzésen, és előfutam is volt már, csak azt értelemszerűen nem ezzel az autóval teljesítettük, amivel most fogunk indulni. Tudom, hogy hogyan viselkedik, hogy működik az autó, ezen már túl vagyunk. Menni kell, ki kell bírni agyban-fejben!

Megörökítitek mások számára is a kalandotokat?
Velünk jön egy operatőr is, és csinálunk egy kisfilmet is, ami a Filmszemlére lesz nevezve, és a médiában is bemutatásra kerül, ahol érdekeltek vagyunk.

Mikor rajtoltok, és honnan?
Január 15-én, most szombaton reggel indulunk neki, és Obi-Wan Kenobi, Yoda mester, Darth Vader, Leila Hercegnő, mert az erő velünk van!

Végezetül?
Szeretnénk meghódítani a sivatagot, kicsit gyorsabban, mint Rommel, de azt hiszem, hogy ez egy jó kis kaland lesz mindenki számára, és szuper zsír, hogy mehetünk, annak ellenére is, hogy vannak buktatói... ebben biztos vagyok! Ezért kell megoldani, túlélni, megcsinálni, hazajönni épségben, egészségben. Ezzel nyitjuk a 2011-et, aztán hazajövünk, és pörög tovább az év. Az idei évben még végigmegyünk az Ázsia Túrán és terepralizunk is Tóth Zsoltival, akivel elmegyünk egy kicsit ilyen irányba is, megnézzük, hogy ott mit lehet kezdeni ezzel az autóval.  Új szakág, új típus, új lehetőség. Ennyi. Megyünk előre, Colombus sem fordult vissza!



A boruló-művész után, a másik - ezúttal igazi - művész következett, Badár Sándort kérdeztem.


Kőváry Barna arról elfelejtett mesélni, hogy mi is ez a Bamako Rally, így talán kezdjük most ezzel!
Amit tudunk a Bamako Rally-ról, mi is és a nagyközönség is, az annyi, hogy ez a hatodik verseny, amiből egy nem is ment végig különböző okok miatt. 140-150 autó vág neki, 35 országból,  így ez most már igazán nemzetközivé és széles rétegűvé teszi a versenyt. Van verseny és általános túra kategória. Mi a versenykategóriában indulunk, tehát nem elég nekünk az, hogy ismeretlen környezetben megyünk, de még vágyunk is arra, hogy vívjunk, pedig Afrikában sem jártunk még soha, és a terepraliban sem vagyunk igazán jártasak.

Mi motivál abban, hogy nekivágj ennek a futamnak?
Sok minden benne van ebben, a kalandvágy, önmagam próbálgatása, a határaink kiterjesztése, és van benne némi kíváncsiság is a tereprali irányába, annak ellenére is, hogy azt mondom, nem szeretnék mindenáron tereprali versenyző lenni. Amikor utoljára voltam egy hasonló hosszú túrán, a Cadillac Drive-on, akkor megtapasztaltam, hogy milyen a hosszú autóvezetésnek a negatív élménye, és most kíváncsi vagyok, hogy milyen ez, amikor tetőződik azzal, hogy jönnek a napi rettentő feladatok.

Miért pont Kőváry Barnával vágsz neki?
Barnával van egy elég régi kapcsolatunk, ami nagyjából 7-8 évvel ezelőttre vezethető vissza, amikor Szőke Bandival forgattuk a Zsiguli című filmet. Ebben Barnának volt egy feladata: Trabanttal kellett felborulnia. Rallyeversenyeken ő ezt borzasztó magas szinten művelte, de amikor kötelezően kell ezt véghezvinni, az már nem ugyanaz. Akkor ragadott el Barnának az eltökéltsége, hiszen azt hiszem, hogy hatszor próbálkozott újra, mert nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Egy árokból kellett kiugrasztania az autót, aztán amikor a betonútra érkezik, akkor kellett keresztbefordítania és úgy kellett borulnia kettőt vagy hármat. Nem volt egy egyszerű kaszkadőr feladat, de erősen próbálkozott vele! Csípem az ilyen embereket!

 

Aztán összehozott még az élet párszor minket, amikor tesztvezetéseken kellett próbálgatnom különböző autókat és Barna ült mellettem, mint mitfahrer és ordított a fülembe, hogy "...kettes... hármas... toljad neki... száz..." Ezek az apró kis közös feladatok vittek odáig, hogy amikor eljött a lehetősége annak, hogy erre a Bamakora jelentkezzek, akkor így elsőre rá gondoltam. Leültünk beszélgetni, hogy hogyan gondoljuk, hogyan tudnánk nekivágni, akarunk-e egyáltalán közösen nekivágni, aztán arra a nevezőre jutottunk, hogy mindkettőnknek van egy kívánságlistája, hogy mit vár el ettől a versenytől, és mindkettőnknek megvan a lehetősége, hogy ezen a futamon kiélje a maga flúgját. Ott van persze még a lehetősége annak is, hogy ez a barátság vagy szorosabb lesz, vagy borzasztóan tágra nyílik! :-)

Te is fogsz vezetni, vagy abszolút Barnára bízod ezt a részét?
Semmi másért nem kezdtem volna el ezt a versenyt, csak azért, hogy vezethessek! Mindenképp fogok és akarok is vezetni! Meg is egyeztünk már ebben, és kell is, hiszen nagyon fárasztó dolog végigvezetni egy ilyen hosszú utat: 10.000 km, plusz még az a kicsi, ami az eltévedésekkel és tévelygésekkel majd jár. A hétköznapokon nagyon sokat vezetek, de most majd mindenképp szeretném kipróbálni magam egy ilyen extrém terepen és környezetben is, ami majd fogad bennünket.

Barna említette, hogy egy operatőrt is visztek magatokkal, de esetleg más formában is szeretnétek megörökíteni az élményeket?
Többféle lehetőségünk adódik. Egyrészt a film megőrzi a látványt, és ez is nagyon fontos, valamint az sem elhanyagolható, hogy vannak partnereink, akik segítettek bennünket, így nekünk szolgálnunk is kell őket, hogy vissza is tudjunk adni ebből a segítségből, és másként azért nehéz lenne ezt tálalnunk. Emellett természetesen számítok saját magamra abban, hogy mint stand-up előadó, ezeket a kalandokat azért fogom tudni tálalni a közönségnek, majdnem olyan minőségben, mint ahogy a film teszi. Mivel ezt a kis kalandot is már megelőzte három eddigi könyvem, amit az eddigi utazásaimról írtam Horváth János barátommal, így sokan várják, hogy erről is készüljön egy könyv. A jövő zenéje, hogy majd mikor készül ez el, először ülepednie kell majd a történéseknek, aztán megírásra kerül. Az utolsó könyveimet is úgy írtam, hogy kipróbálgattam a közönségen a jó sztorikat és akkor ezek kerültek bele a könyvbe. 

Mennyi időbe telt megszervezni ezt a lehetőséget, hogy rajthoz állhassatok?
Két és fél hónap alatt szerveztük össze ezt az utunkat, úgy hogy egy kopasz asztalnál üldögéltünk egy papírdarabkával és írogattuk rá, hogy kinek mije van. Ebbe ilyenek tartoztak bele, hogy: táska, olló, zseblámpa... :-) Autóról még ekkor szó sem volt. Aztán később összeálltak a dolgok. Nem jött volna létre ez az egész, ha az ISUZU nem támogat bennünket autóval, ha a BOMBA nem támogat útiköltséggel, nem jött volna létre a filmezés része, ha a Sony Center nem ad hozzá megfelelő felszerelést, és nem jött volna létre, ha nem lennének olyan barátaink, akik ez alatt a két és fél hónap alatt - velünk együtt - éjjel-nappal szervezték, hogy összejöjjön ez a lehetőség számunkra. Az indulás pillanatáig is folyamatosan dolgozunk, megfeszített munka ez. Aki azt gondolja, hogy a kaland ott kezdődik, hogy RAJT, azt téved, hiszen a munka sokkal korábban kezdődik. Nem a rajt után fogunk elfáradni, hanem már a rajt pillanatában fáradtak leszünk... már most azok vagyunk, de ennek tükrében is azt mondhatom, hogy a verseny egy nagyon-nagyon nagy kaland lesz, amit már izgatottan várunk!

Jó utat, sok homokot kívánunk!