Várkonyi Szabolcs és Csányi Botond a Circuit of Ireland 2016 futamot is teljesítette. A pilóta mesél a versenyről.
Túl vagytok a második ERC futamotokon az idén. Az első után azt mondtad, hogy azt nem szeretted annyira… Ez most szerintem sokkal nehezebb volt.
Erről az észak-ír versenyről még a futam előtt azt nyilatkoztam, hogy ’lehet, hogy itt is megvernek annyira, mint a Kanári-szigeteken, de ezt legalább élvezni fogom’. Itt igazi ralipályák voltak.
Sajnos igazam lett, mert itt is megvertek annyira, mint a Kanárin, és igazi ralipályák voltak.
A verseny nagyon jó volt, bár a körülmények igazán nehezek voltak: óránként jégeső, hóesés, havas eső, eső… minden volt.
Nem tudtam úgy feldolgozni a pályákat, hogy úgy tudjak menni, ahogy egyébként tudnék menni. Ez a rengeteg bukkanó. Ezekről kitalálni, hogy melyik ami eldob, melyik mennyire dob… Utána majdnem mindegyik után valami kis sima jobb vagy bal… ami csak akkor sima, ha pont onnan kezded és pont ott fejezed be, ahol kell.
Először azt hittem, hogy rosszul írtam fel… Amikor mentünk tempósan, akkor először megijedtem, hogy Uram Isten, ezt itt sima jobbnak írtam fel?? Sosem fértem volna el… Aztán megnéztem Craig Breen belső felvételét és rájöttem, hogy Breen azt csinálta, amit én felírtam! Az én itineremből ment, valószínűleg! :) Ami nekem simának volt felírva, ott ő el is nyomta!
Ismerni kell ezeket a pályákat. Ő ismeri… Mi nem ismertük. :)
A kategóriánkban a Juniorok nagyon komolyan mennek… És nem hibáznak. Talán ketten estek be, majd másnap szuperraliztak.
A bukkanókat nem mertem elvállalni. És bukkanóból volt szerintem ezerötszáz… Mindegyiknél elvettem a gázt, ahol nem kellett volna. A kanyarokban és a szélesebb részeken úgy érzem, hogy jól mentünk, de ez a rengeteg bukkanó és hogy utána hova… És közben olyan keskeny az út, hogy nincs mód arra, hogy hibázzál. Breent is néhányszor a jó Isten tette vissza az útra…
Megmondom őszintén, nem akartam úgy járni, mint szegény Humar, aki már a kvalifikáción elvérzett. Inkább visszafogottan mentünk.
Nagyon sajnálom, mert ezek az igazi rali pályák! Ha raliról beszélünk, akkor át kell értékelnünk a dolgokat és ez az igazi rali pálya. Néztem egy belsőt Eger Rallye-ról… Eddig sem volt kevés lassító például a Terpes – Bátor szakaszon, de most ezt megszorozták hárommal. Nem is értem…
Az autóval minden rendben volt?
Egy rossz mozdulata nem volt az autónak, tökéletesen működött végig. A beállításokban a második nap végére értünk oda, hogy már alakult… Azt megtanultuk már: ha ERC-n akarunk menni, akkor itthon tesztelhetek én bármennyit. Mehetek ezer kilométert akárhol. Nem fogok tudni átmenni ezeken az ugratókon, ha elmegyek Ceredre tesztelni. Csak úgy lehet, ha ott a helyszínen tesztel az ember. És akkor is, akármilyen drága… Most azért nem mentünk, mert a teszt drágább volt majdnem, mint a verseny nevezési díja…
Aztán beszélgettem ott a juniorok közül az Opelesekkel… A verseny előtt két héttel indultak egy észak-ír futamon, ahol ezekből a pályákból három pályán is versenyeztek. Az sem mindegy, hogy ők már versenytempóban feldolgozták ezeket a szakaszokat.
Az biztos: nagyon oda kell figyelni a tesztre. És akkor nincs az a bizonytalanság. Azt hittem rosszul írtam fel, és hogy a simák nem is simák… De ha megnézed, a hosszú gyorson is Breenek minden sima. Csak 106-al a sima sem sima, csak bukkan és ugrat… Nagyon kell tudni, hogy hol kezded és hova…
Nem ma kezdtem ezt a szakmát, de úgy gondolom, hogy életem legnehezebb gyorsasági szakasza volt ez a harminc kilométeres gyors. Azt hittem sosem érünk végig…
Másnak is voltak problémái, mert három autót értünk utol. A célba vonatozva érkeztünk meg. Előzni nem lehetett. Volt egy rész, ahol egy szalagon is át kellett mennünk. Keresztben kint volt egy szalag.
Voltam én is azon a gyorson. Nagyon nagy szél volt, lehet, hogy az fújta úgy oda…
De ki is kötötte?? Nem lobogott, meg volt feszülve. Azt hittem, hogy rossz fele jöttünk. De aztán láttuk, hogy a többiek is arra jöttek.
Nagyon ostorozom magam állandóan és nem voltam megelégedve a teljesítményemmel. Nyilván nem az volt a terv, hogy megverjük a Juniorokat… A kamionjuk többe kerül, mint nekünk az elmúlt 5 éves költségvetésünk. Annyi gumi volt nálunk, hogy nem is értettem, hogy mi volt a terv… Ez a kamion már nem megy haza az idén, vagy mi? :) 150 gumi biztos volt a három autóra… És ugye 14-et lehet használni egy versenyen. Nem tudom mi volt az elképzelés…
De például a Német Lackóval szerettem volna meccselni. Akiről tudjuk, hogy nagyon ügyes gyerek és tehetséges. Azért vele szerettem volna felvenni a kesztyűt, és még ez sem sikerült. Majdnem annyit kaptam tőle, mint amennyit ő kapott a Junioroktól. Le a kalappal a Lackó előtt. Kettőt tréningezett és tényleg jól ment.
Olvastam a fórumokon, hogy milyen szar az ERC mezőnye… Azért a Kajto fel tudja venni a VB-s srácokkal is a küzdelmet. A Kanárin is jól ment az Ostberg ellen és itt sem vallott szégyent Ewans-al és Breenel. És ők helyiek… Nem olyan szar ez.
Tudtuk, hogy mire számítsunk, mert tavaly is hasonló volt. Néztük az előrejelzéseket, 10-12 fokot mondtak. Ehhez képest -2re ébredtünk, kapartuk a jeget az ablakról. Amikor nem sütött, óránként változott a jég, hó, havas eső. Kemény volt. Nagyon kemény volt.
Mi a következő verseny?
Elmegyünk Horvátországba az Opatia Rally-ra, egy kis önbizalmat szerezni. Reméljük szerzünk is. Azt ismerem. Mitropa kupa, jó mezőnnyel. Valami száz 100 fölött van már a nevezés. Van vagy 20 R2, s1600, kis kitcar, R3T. Olaszok, németek, szlovénok, horvátok. Már csak azért is, hogy ne unatkozzunk júniusig, mert az ERC-ben mi csak ott megyünk legközelebb a belga Ypres Rallye-n.
Azt mondhatom, hogy azt ismerem, mert talán ott fejből tudom a pályákat. Nem azért, mert annyit mentem már, hanem mert jól beláthatóak. Ott tavaly is egész jól mentünk, pedig akkor ültem először a 2018-asba. Reméljük, hogy jobbak leszünk. Ugyanazok a gyorsaságik, mint tavaly.
Ez tetszik, megosztom
