Zsembery Barna dühös. Felhívott, hogy elmondaná, miért. Mire azonban hívtam volna, amikor megbeszéltük, e-mailben elküldte azt, amit mondana: íme!
Sokáig azt gondoltam, hogy csak egyedi jelenségek miatt háborgok, s talán éppen ezért nem is illik szóvá tenni, de az utóbbi idők történései megerősítettek az ellenkezőjéről. Szó nincs itt véletlenekről vagy elszigetelt eseményekről!
Elmebaj, ami a rallyesportban eluralkodott, disszonáns, felháborító és érthetetlen!
A maiak közül talán már kevesen tudják, hogy a modern autó és motorsport szabályrendszerét Apám alkottam meg 1977-ben. Kiváló kollégáival együtt gyakorlatilag a semmiből teremtették meg a korrekt és igazságos versenyzés alapjait és mindezt azért, hogy mindenki megelégedésére békés mederbe tereljék ezt a fantasztikus játékot! Mindenki megelégedésére, mondom, mert 1977-ben még természetes volt, hogy a versenyt kiszolgáló személyzet, - versenybírók, rendezők, hivatalos személyzet - boldog alázattal szolgálták a versenyzőket, mert hiszen róluk szólt a történet, a versenyzők pedig tisztelettel és megbecsüléssel viseltettek irántuk, mert nélkülük - akárhogy is van - nem lett volna verseny! Ugye milyen egyszerű képlet?
Abban a bizonyos első szabálykönyvben Apám írt egy bevezetőt, amely gyakorlatilag nem volt más, mint egy használati utasítás. Egy megjegyzés, amely egyszersmind a munka, a szabálygyűjtemény szellemiségét is meg kívánta határozni. (Ami egyébként Apám egész munkásságát jellemezte!)
Egy gondolat, amely azt mondja, hogy a szabályok azért kellenek, hogy megakadályozzák a jogtalan előnyszerzést!
Jeles döntnökeink, tessék egy kicsit morzsolgatni, emészteni a szavakat: jogtalan előnyszerzés! Tudják-e, hogy ehhez mi kell? Csupán annyi, hogy értelmes, intelligens és szakmailag kiválóan felkészült szakemberek először értelmezzék a szabályokat és csak ezek után alkalmazzák azokat. Mert a Polgári Törvénykönyvet és Büntető Törvénykönyvet is értelmezni kell, ezért vannak a jogászok, ezért kellenek a bírók. Emellett persze nem árt még egy nagy adag alázat a versenysport iránt, valamint a versenyzőkkel szembeni lojalitás. Idejétmúlt szavak? Lehet, de éppen ezért beteg a magyar rallye!
És akkor azt is elmondom, miért szakadt el nálam a cérna! Hát hogy a francba lehet büntetni a versenyzőket azért, mert egy versenyt de facto befejezve, a céldobogó és a parc fermé közötti etapon nem az itiner által jelölt utcán, hanem egy ötven méterrel odébb lévőn kanyarodtak be! Értik?! Na, ez itt ám a komoly baj! Céldobogó a kétnapos döngetés után, pezsgő, petárda, boldogság, majd egy szaros mellékutca miatt, egy ötven méteres pályaelhagyás miatt puff, egy büntetés! Nem sok, csak annyi, hogy pont egy hellyel hátrébb kerüljön a versenyző! Hát gratulálok! Igaz, hogy GPS jelzi, hogy nem álltak meg, folyamatosan haladtak, nem volt tehát tiltott szerviz, de egy 40 perces szervizpark és egy egyórás várakozás után minek is lenne, de mindegy! Az is mindegy, hogy a két nap alatt több milliót a pályán hagyva nyüstölik egymást másodperces különbségekkel, de a francba evvel is! A mellékutca! Ez a rallye lényege! Emlékeznek még Apám szavaira? A jogtalan előnyszerzés… Ez az egész szabályalkalmazás és büntetés kísértetiesen hasonlít a magyar rendőrség gyakorlatához. Amikor a harmincas táblánál három rendőr hasal az árokban és sebességet mér, miközben két sarokkal odébb vér folyik a jobbkezesnél. Tutti a dolog, mert senki nem tartja be, viszont kaszálni lehet, szívatni lehet, munka semmi csak ücsörgés, értelme pedig… ugyan már, az kit érdekel?
Az a baj ezzel a döntéssel, hogy vagy ostobaságból ered, vagy pedig részrehajlásból. Az egyik elkeserítő, a másik aljas. Több verzió nincs. Ilyen döntést véletlenül nem hoznak az emberek.
Mindenkinek, aki így gondolkodik, annak a következőt üzenem világos magyarsággal: a Szövetség és annak minden tisztségviselője kizárólag a versenyzők felhatalmazása alapján, kizárólag a versenyzők érdekében végzi a munkáját - és pont van a mondat végén! Ne tévedjünk, nem a Szövetség teremtette a magyar autósportot, hanem a magyar autósport hozta létre a saját érdekképviseleteként a saját Szövetségét!!! Ha nem lenne világos: az összes versenybírónak, az összes tisztségviselőnek azért akad munkája a versenyeken, mert mi rajthoz állunk! És azért kaphatnak költségtérítést, mert mi versenyzők sok-sok pénzt befizetünk az általunk megalkotott és a kölcsönös bizalmi elv alapján működtetni kívánt Szövetségnek! Tehát nem mi versenyzünk a tisztségviselők pénzén, ha értik mire gondolok! Ha egy varázsütésre mindenki abbahagyná a versenyzést, akkor vajon mit csinálna a Szövetség? Egymást büntetné? Egymást szankcionálná? Egymással nyegléskednének vagy pökhendiznének? Még az sincs kizárva, hogy erre is sor fog kerülni, viszont addig is elég! Elég a rátarti, modortalan, viselkedésből, elég az ostoba, céltalan vagy éppen nagyon is célzatos szabályalkalmazásokból, elég minden olyan döntésből, amely nem a versenyzők és a versenysport érdekeit szolgálják, elég a cezaromániás, gőgös sportirányításból! Eléggé egymásra vagyunk utalva, hát akkor miért nem lehet ezt a közös munkát békével és értelemmel tenni? Hát honnan a francból ez a dölyfös magabiztosság, a szentségit neki!
- Öreg Ferjáncz, Te nekem mindig is a legnagyobb! Én tudom, Te hogy gondolkodsz: a Ferjáncz-féle szervizcsapatban rend volt és fegyelem! És eredmény! Tegyél hát rendet itt is!
Zsembery Barna