Hetei Zoltán - Kelemen Krisztián - Trabant 601 EVO.II.

Már a verseny megkezdése előtt egyértelmű célunk csak az lehetett, hogy a lehető leglátványosabban autózva meglássuk a céldobogót!
EZ SIKERÜLT IS!

Ám addig történt egy s más velünk...
Csütörtök-prológ:
Nagy várakozással és izgalommal öltöztünk be a prológra, hiszen még egyikünk sem körözött a salakmotor pályán.
Az izgalmunkat fokozta, hogy ennyi ember előtt mutathattuk meg kicsiny, ám Eger óta izmosabb autónkat, és még egy adalék hisz egy Lancia Delta EVOIII ellen kellett felvennünk a küzdelmet!
Érzésre fantasztikus volt a 3 kör, hisz mindenki szurkolt nekünk, nem is mentünk rossz időt és a Lanciát is megvertük! Ennyire jók vagyunk!?

Már a prológ előtt elkezdődött a kelet varázsa, hisz először az ajtót nem tudtam becsukni,  majd miután ez sikerült, az ablakemelő szerkezet adta meg magát. Picit izgultunk, hogy a nem teljesen felhúzott ablakkal nem engednek elrajtolni, szerencsére feleslegesen.

Másnap nyugodtan felkeltünk, megreggeliztünk, majd elindultunk Miskolctapolcára a parkolóba. Korai érkezésünk előnyeit élvezve elbeszélgettünk versenytársainkkal, akik szintén izgalommal várták az aznapi kötelezően teljesítendő verseny kilométereket.

Sajnos már itt is találkozott egy-két versenyző a technika ördögével, hisz egy Peugeot 205Gti nem éppen környezetbarát füstöt okádva adta meg magát.
Ez a látvány tovább erősítette elhatározásunkat nekünk itt ezen a versenyen, célba kell érnünk!

Előbb azonban rajtdobogó.
A szpíker nem teljesen fogta a lényeget és kérdezte mi a célunk, és mit szeretnénk elérni, Zoli közölte az ő frappáns kimért stílusában, hogy látványos célbaérés.
Taps, integetés és indultunk is az első gyorsra.
Igaz, hogy megnövelték az etapidőt a szervezők ennek ellenére az útkarbantartási munkák miatt rövid időnk maradt a rajt előtti izgalmakra!

Beöltözés és 15-10-5 RAJT!
Én valahol Egerben elvesztettem valamit és az most nagyon hiányzott, simán végigértünk, de a teljesítményem hatalmasat hanyatlott.
A gyorson bentlévő szurkolók szerintem semmit nem érzékeltek ebből, mert a pilóta eszméletlenül elforgatta a gépet, ahol lehetett.
Neki már itt az első gyorson is volt ideje integetni, én meg csak keresgéltem, hogy egyenes után mi következik!

Második gyors első harmadáig plusz feszültséget okozott, hogy ebben az időszakban búcsúztunk Egerben.
Most semmi probléma nem hátráltatott minket (ablak fixre kötve, ajtó becsukás még mindig érdekesen hol előszöri, hol hatodszori sikeres becsukással) nyomtuk, ahogy csak lehetett.
Még a második gyorson volt egy pont, amit hihetetlen nagy jelekkel írtam be az itinerbe hisz pilótám tavalyi keze nyomát a bokrok még mai napig sem tudták elfelejteni.

Harmadik gyorson szépen tempósan végig jöttünk, akik a murvára bal5-ben álltak azok bizonyíthatják! Itt sem volt problémánk legalábbis technikai, én azonban csak nem találtam a ritmust szerencsére Zoli kihúzott minket a csávából valahogy.

Szervizpark, majd közel 90km etap következett, agyament dolog!
Szívesen beültetném a versenyszervezőt erre az etapra, nem véletlen szerintem, hogy ennyien estek ki műszaki hiba (váltó) miatt. A rossz utakon ennyit zötykölődni!
Szerencsére a technika ördöge elkerült minket, kivéve egy bal2 tőben kátyú és hopp már repült is a bal első lámpa!

A 4. gyors kb. felénél elszólta magát a bal hátsó gumink.
Megrökönyödve figyeltük hisz vadonatúj Michelineket tettünk fel reggel.
Midegy! Zoli üvölti szerinte nincs bent az emelő karja, én erre: akkor menjünk!
Kb. 7 perccel lassabban jöttünk ki mint az első körben.
Majd megállunk és láss csodát: bent a rúd, kerékcsere és tűz, mindez kb. 3 perc alatt.
Nézzük a jó oldalát a dolognak, most már tudjuk, hogy bent az emelő rúdja!!!

Az 5. és a 6. gyorsot is sikerült abszolválni, gond nélkül (a fék nem fogott normálisan és érdekes hangok szűrődtek be az utastérbe hátulról)
Az esti szervizparkban kellett a szerelőknek rendbe szedni az autót hisz másnap is várt ránk egy kevés kilométer megtétele.
Másnap reggelig keríteni kellett egy komplett bal lámpát és egy bal hátsó kerékagyat, amit a defekt miatt ki kellett volna cserélni.( emelő rúd hiánya!)
Az esti dobogón a Zoli már nagyobb terhet tett a vállunkra hisz már nem a kategóriahelyezésre, hanem az abszolútra hajtottunk.
Első nap 35 helyet jöttünk előre abszolútban.Mi lehet még holnap?!

Még este sikerült szerezni egy bontott alkatrészt köszönjük a segítséget ezért is meg azért is mert a parcfermé bejáratánál megkaptuk a komplett bal lámpát igaz egy kicsit porosabban de épen.
Köszi!

A reggeli szervizben kicseréltük az elgörbült kerékagyat, de kiderült, hogy a hátsó féknek sem tett túl jót a felnin gurulás.
Sebaj a versenyt befejezni jöttünk majd az adott feltételekkel gurulunk!
A kijelentéssel semmi gond nem volt. A végrehajtás?!

Kánó-Ragály erdő jobb5!!!!!
Aki ott volt pontosan látta kicsit tempósabban érkeztünk, kézi nem nagyon volt, az autó megbillent majd Zoli ránt egyet a kormányon mielőtt földet érnénk, még egy bukkanó! Na ez nem kellett volna hisz így elgörbült a bal kormányösszekötő.
Zoltán picit idegesen feltépi a kicsiny autónk ajtaját, majd elköveti a tépés mozdulatsorát a sisak csatlakozójával is. (Gratulálok!)
Én arra gondoltam, hogy kitört valami hátulról de szerencsére tévedtem. Zoli visszaül és megyünk tovább.
Emberek ÖRJÖNGENEK ez idő alatt!
Vészvillogóval végiggurulunk, egyértelmű jelei voltak a manővernek hisz jobbos kanyarokban fékezésnél mi balra haladtunk.
Csak a szervizparkig bírjuk ki!
Kibírtuk és javítás után már mentünk is a következő körre!
A bal kormányösszekötőnk nem szerethette a Kánó-Ragály pályát, hisz egy másik kanyarban ő úgy döntött, hogy ismét elgörbül! (köszi a segítséget a visszatolásnál emberek!)

És megyünk tovább, rengetegen kiestek de a trabi még mindig gurul!
Ragály céltól 300 méterre Zoli kiszállt és megköszönte a nézőknek a szurkolást és mindenkinek, a segítséget hisz ekkor kissé elbizonytalanodtunk a folytatást illetően.

Etapon oldalára fordítottuk a vasat majd az emelő segítségével versenykész állapotba hoztuk a gépet és irány a következő IE.
Késés kizárva, a kilométeróra mutató bőven 120 felett időben odaértünk, közben telefonon odarendeltük az utolsó gyors rajtjához a nejlonzacskó repi óvszert, készülve a meglepetésre.

Ekkorra már az autót csak betolva lehetett életre kelteni, és elkezdett fordulaton csörögni ez a motor végének jellegzetes trabis hangja.
Ezen a verseny semmi sem állhatja útját fényes múltú versenyatónknak, célba akar érni velünk együtt!

Amíg élek el nem fogom feledni az utolsó Kánó-Ragály gyorsot!
Rajt után, ahol csak lehetett Zoli és Én is szórtuk a repi óvszert!
Az emberek szinte őrjöngve kiabálták azokat a rigmusokat, amiket csak a trabisok érdemelhetnek ki.
A slusszpoén a végén volt hisz a fotocellától kb. 150 méterre, a pályára özönlő emberek megállítottak és nem akartak tovább engedni.
Mások letépték a kordont és abból készítettek célszalagot.
A 150 méter szerintem 2 perc alatt sikerült megtennünk!
Ez az idő kárpótolt engem minden feszültségért szenvedésért és lemondásért.

Miután Zoli kikapcsolta a kamerát elpityeregtem magam, a torkom összeszorult hisz fantasztikus volt, ahogy az emberek fogadtak minket!
Ezután, a rövid szerviz alatt szakítottam időt arra, hogy megköszönjem minden szervizesünknek külön is a munkáját, hisz nélkülük sehol nem lennénk!

Irány a céldobogó!
Örömittasan közelítünk a végcél felé autónkkal minden rendben, vagy csak mi gondoljuk így!
Ő nem!
Egy piros lámpa után egy köhhentés és kész!
A Zolival összenézünk így itt végképp nem lehet vége!
Ugrás ki az autóból és toltam mind az állat, csak nem akar életre kelni!
200 méter után megunta szenvedésem és hatalmas durrogások után "felbőgött" a motor.
Beugrottam és tűz a dobogó, menetlevelet időben leadtam és úgy kalkuláltuk, hogy innen a parcferméig akár kézzel is eltoljuk.
Szerencsére erre nem kellett sort keríteni!
A céldobogón olyan fogadtatásban volt részünk, mint az abszolút verseny első három helyezettjének!
Hatalmas ováció, pezsgő és ünneplés!

Köszönök mindenkinek mindent, hisz csak én és a Zoli kevés lett volna!

Kassán támadunk!
Reszkessenek a H9-es géposztály indulói!! Vagy megint az abszolútra megyünk?! Még gondolkodunk.Van idő addig.

Kelemen Krisztián