Az aradi verseny után megkérdeztük a Botka Dávid – Mihalik Péter duót arról, milyen volt számukra, és ebből természetesen nem maradhatott ki az ominózus eset sem, melyhez szorosan kapcsolódik Kazár Mikiék kizárása.

Hogyan vágtatok neki Aradnak?
Nagyon jól felkészültünk, az autó is rendben volt, nagyon jó beállításokat találtunk. Már a teszt során is látszott, hogy nagyon gyorsak tudunk majd lenni.

És jöttek a gyorsasági szakaszok...
Igen, és ott is gyorsak voltunk! Mármint ahol nem volt por, és amíg menni bírtunk. Az első gyorsaságin például hatalmas por volt, de a többit valóban jó tempóval és jó időeredménnyel tudtuk teljesíteni. Az ötödik gyors után már tizenvalahány másodperccel vezettük a versenyt…

De következett a mára már sokat emlegetett hatodik gyorsasági. Mi történt?
Ez volt az a pálya, ami 22 km hosszú volt, mi pedig már a rajt után 1 kilométerre kaptunk egy defektet. Eldöntöttem magamban, hogy én ezt a versenyt meg akarom nyerni, úgyhogy a defekttel le akartam menni a gyors céljáig... ám ez elég nagy hiba volt, hiszen az autóban is nagy kár keletkezett emiatt, és még csak le sem értünk erről a gyorsról.

Mindemellett egy kis galibát is okoztatok, de erről majd később, most inkább arra válaszolj, hogyha ez egy ilyen hosszú gyors volt és már a legelején defektet kaptatok, miért nem álltatok meg és cseréltétek ki?
Mert úgy voltam vele, hogy ez így ki fog menni defekttel a végéig és még akkor is gyorsabbak leszünk, mintha megállnánk kicserélni. Ráadásul nem is gyakoroltuk mi még a gyors kerékcserét, és így azt hittem nem tudnánk megcsinálni 2-3 perc alatt, ami pedig számunkra akkora veszteség lett volna, hogy elbuktuk volna a versenyt. Utólag visszagondolva meg kellett volna állni, és egy viszonylag lassabb kerékcserével is akár a második helyre be tudtunk volna jönni. Ez egy hiba volt, rossz döntést hoztam.

Tehát akkor a defekt okozta a veszteteket?
Tönkretette az autót, megállt a hajtás is, egyszerűen nem bírtunk tovább menni vele. Teljesen megállt a kocsi.

Bajnokság?
Ez most egy jó kérdés, de a harmadik helyünk megvan. Nem tudjuk, hogy Kazár Mikivel mi lesz.... Megyünk Kassára, megpróbáljuk ott folytatni!

Az viszont újra aszfalt lesz, kell felkészülés előtte?
Szerintem fog menni az aszfalt, de mindenképp fogunk tesztelni előtte. A kocsink nagyon jó, bízom benne, hogy ott tudunk majd lenni az elején! Nem szabad ilyen hibás döntéseket hozni, és akkor rendben lesz minden.

És akkor mesélj erről az ominózus esetről, ami mostanában mindenkit foglalkoztat!
A hosszú gyorsaságin jöttünk a defekttel, 12 km-en keresztül még egész jó nagy tempóval, majd az utolsó 3 km-ben nagyon lelassultunk, hiszen kiszakadt a kerék és a kocsi alját húztuk a földön. Még akkor is azon voltunk, hogy kiérjünk a gyorsaságiról, de az egyik jobb5-ös kanyarban teljesen leblokkolt az autó, megállt a hátsó diffi rajta. Keresztben álltunk az úton, a kanyarban, az autó pedig nem mozdult. Ekkor rögtön mondtam Petinek, hogy ugorjon ki, és állítsa meg az utánunk jövőt, nehogy belénk jöjjenek. Peti kiugrott és visszament, én meg indítgattam a kocsit, majd nem tudom hány perc múlva sikerült nagy nehezen valamennyire félreállni vele, ahol már nem zavartuk (annyira) a többieket. Ekkor ért vissza Peti, látta, hogy félre tudtam állni, és visszament a megállított páros(ok)hoz, hogy ezt jelezze. Nem tudom, hogy az addigra megállítottak miért nem indultak rögtön tovább... Én azért kértem Petit, hogy állítsa meg a mögöttünk jövőket, hogy nehogy baleset legyen ebből, hogy a porban, kanyarban belénk szállnak hátulról. Mi eddigre már nagyon sokat jöttünk defekttel, nem tudhattuk, hogy mennyire van utánunk a következő páros. Benne lehetett volna az is, hogy amint mi megálltunk, a porban nem látnak és rögtön belénk csapódnak. Örülök, hogy nem így történt, és semmilyen balesetet nem okoztunk. Ezt követően a kocsira kiraktuk az OK táblát, pár kanyarral arrébb a háromszöget...

Amikor legelőször lerohant Kazár Mikiékhez, Petinél ott volt az OK tábla?
Nem, akkor erre tényleg nem figyeltünk, csak lerohant megállítani őket, majd amikor visszajött a kocsihoz, akkor ragasztotta ki az autóra, hogy a többi autó, aki majd elmegy mellettünk, már lássa, minden rendben, a háromszöget is megkereste, és levitte néhány kanyarral arrébb, hogy ezzel is jelezzük, hogy ott állunk az út szélén.

Megkérdeztük a Botka - Mihalik páros másik tagját is, így most Peti mesél arról, ő hogyan látta, hogyan emlékszik a történtekre.

Kezdjük onnét, hogy megállta az autótok...
Nem csak megállt, de le is fulladt és nem tudta Dudu rögtön újraindítani. Semerre nem bírtunk mozdulni, és eddigre kb. 15 km-t mentünk a bal hátsó defekttel, így sejtettük, hogy lassabbak vagyunk, már előtte is folyamatosan figyeltünk hátrafelé, nehogy valaki utolérjen. Így amikor megállt az autó, az volt az első reakciónk, hogy rögtön szaladtam hátra, figyelmeztetni a mögöttünk jövőt. Visszafutottam kb. 300 métert és mikor Mikiék megérkeztek, megállítottam őket. Ők megálltak, mondtam nekik, hogy keresztben állunk, nem tudnak elmenni tőlünk. Ők kiszálltak én pedig visszasétáltam Duduhoz. Addigra az autó majdnem abban a pozícióban volt, mint ami fotót lehetett is látni róla a neten. Egyesben önindítóval levergődött a pálya szélére, majd lett még kicsit mozdítgatva rajta, hogy minél kevésbé legyen az úton. Nem tudom, hogy időben mennyi volt, de pár perc biztos. Majd visszamentem, mondtam, hogy már nincs a kocsi az úton. Amikor Delacour-ék megérkeztek, akkor mi meg akartuk állítani. Nem mondanám, hogy ők akartak megállni, inkább azt kell mondjam, hogy mi állítottuk meg. Mikiék kocsija az úton állt, Delacour pedig ki akarta kerülni, de végül meg lett állítva. Elég nehezen kommunikáltunk vele, én pláne, mert ő magyarul nem beszél. Nem tudom, hogy mihez képest hány perc telt el, nem ezzel foglalkoztunk, de azt hittem, hogy mindenki számára világos volt ebben a szituációban, hogy ez a gyors meg lett állítva és mindenki kap majd egy átlagidőt. Delacourék miután megálltak, a navigátora velem jött vissza, ő meg is nézte a helyszínt és ők tovább is akartak menni, de nem is tudnám most megmondani, hogy ők végül mikor mentek tovább, Mikiék előtt vagy után...

Mi történt ezután?
Volt aki lement a gyorsról, mintha etap lenne, páran jöttek versenytempóban, padlón. Mi nem is tudtuk, hogy mi van, nem volt semmi infónk, hogy akkor most mi a helyzet. Ott ültünk 5 órán keresztül, és senki meg nem kérdezte tőlünk, hogy nem döglünk-e meg... Balogh Janiék adtak Dudunak egy tűzforró vizet, nyilván nem volt náluk más, így azt is nagyon-nagyon köszönjük, legalább nem haltunk szomjan! Nem volt egy sportbíró, néző.... senki! Miután már lement ez a „megálltak-továbbmentek szitu’ és újra jöttek-mentek a kocsik, akkor indultam el visszafelé a rajt irányába, és kb. 3 km-re találtam egy rádiós pontot. Szerencsére ő beszélt magyarul is, így vele bírtam kommunikálni, elmondtam, hogy mi történt... bár azt ő sem kérdezte meg, hogy kell-e nekünk bármilyen segítség. Mentek el mellettünk a román rendezők, egyszer jött egy civil autó is, ők elvették a menetlevelünket... de ők sem kérdezték, hogyan tervezzük a továbbiakat.

Mi volt azzal az OK-táblával?
Semmilyen tábla nem volt nálam, mikor kipattantam a kocsiból. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy arra lenne időm, hogy a táblát is megfogjam és vigyem magammal. Nem mutattam fel semmit, de integettem és úgy állítottam meg őket. Ők pedig teljesen korrekt módon meg is álltak. Nem is értettük utána ezt az egészet, mert csak azt láttuk, hogy ők nekünk semmilyen problémát nem okoztak, arról már nem volt infónk, hogy ők utána kivel, hogyan, miként vesztek össze. Erről mi teljes mértékben lemaradtunk. Hivatalos formában azóta senki sem hallgatott meg bennünket, Mikiékkel beszéltünk erről, de nekik is csak annyit tudtunk mondani, hogy mi csak arról tudunk nyilatkozni, aminél ott voltunk, amit mi mondtunk. Miután többen megálltak (és közben Dudu félre bírta vinni a kocsit), én annyit mondtam, hogy a kocsi már nem áll az úton. Ezt fotózták le Delacour-ék, és akkor már valóban nem az út közepén állt a kocsi. Nem mondom, hogy 100 %-osan biztonságos helyen állt, de el lehetett férni mellette, az elakadásjelző háromszög ki lett rakva, mint ahogyan az OK tábla is. A „versenyakadályozós-sztoriból” mi kimaradtunk, arról én nem tudok mit mondani. Delacourék megállításánál ott voltam, a többiekénél nem. De velük sem igazán tudtunk kommunikálni, nem beszélünk egy nyelvet, nem bírtam elmagyarázni nekik, hogy amikor én megállítottam a gyorsot, akkor mi még keresztben voltunk, abban a pillanatban mi már nem, csak Kazárék állnak előttük. De például Pethő Tyutyuék is minket hibáztattak, hogy minek állítottuk meg őket, holott amikor ők meg lettek állítva, mi nem is voltunk azon a helyszínen, hanem a mi autónknál álltunk.

Mikiék belső felvételén látszik, hogy miután megállítottad őket, visszamentél és eltelt ezután jó pár perc... mi történt ez idő alatt?
Nem tudom, hogy pontosan hány perc telt el... nem mértem sem stopperrel, sem mással, akkor engem ez egyáltalán nem foglalkoztatott. A belső felvételből biztosan jól kiszámolgatható. Nem érzem úgy, hogy bármi rosszat tettünk volna. Egyszerűen csak megpróbáltuk elkerülni, hogy ebből bármi baj, sérülés, kár keletkezzen.
Hallottam arról is, hogy a belső felvétel alapján elemezgetik, hogy amikor visszatértem Mikiékhez, akkor mit mondhattam... igen, megrántottam a vállam... hogy ebből ki-mit von le...
Nem tudom megmondani, hogy konkrétan milyen szavakat használtam, de azt tudom, hogy tájékoztattam mindenkit, hogy el lehet menni mellettünk most már. Sem kényszeríteni, sem utasítani nem tudok senkit, hogy utána mit csináljon, tovább menjen-e vagy maradjon. De ez ott, bennem fel sem merült, tényleg úgy véltük, hogy a megállítottak – és akik etapban teljesítették ezután ezt a gyorsot – majd kapnak egy átlagidőt, és senkinek sem származik semmiféle kára ebből. Sajnáljuk ezt az egészet, de annak azért örülünk, hogy legalább balesetet nem okoztunk!