Újra láthattuk a Szabó Laci – Pukszler Attila párost a Mikulás Rallye-n, és ez nem csupán számunkra volt meglepetés. Lacival beszélgettem a versenyről, és arról is, hogyan került elő újra a régi navigátora?

Ritkán versenyzel mostanában, miért pont a Mikulás Rallye-n láthattunk újra?
Itt minden évben rajthoz szoktam állni, és ez nekünk is egy „buliverseny”. Ennek apropóján jött az ötlet, hogy a régi navigátoromat meglepjük egy ajándékkal. Pukszler Attila messzire „szakadt” kis hazánktól az elmúlt években, és a párjával - nagy titokban - megszerveztük ezt a meglepetést számára, hogy újra ő diktálhatja az itinert nekem. A meglepetés sikerült, pár nappal a verseny előtt értesült róla, miért is kell hazautaznia. Utoljára még a 2107-esben ült mellettem, így elég nagy váltás volt neki ez a VFTS, tartott is tőle, hogy nem bírja majd felvenni a ritmust, nem tudja mondani az itinert, de teljesen tökéletes volt, mintha tegnap szállt volna ki az autóból, úgy navigált.

Milyen volt a verseny?
Hogy ne legyen annyira egyszerű és a Lada is méltó legyen a nevéhez, nem volt annyira problémamentes. 6 gyorsaságiból 4 tökéletesre sikerültek, de a sólyi erdőn mindkét körben előjött valami hiba. Először szétment a váltónk, amiatt hagytunk benn 1 percet, a következő körben pedig egy ugratást követően elszakadt a motortartó bak és pár kilométerrel arrébb félre kellett állnom szerelni. Ez újabb 6-7 percet vett igénybe, de előtte-utána letoltuk rendesen, nagyon élvezetes volt a műszaki hibák ellenére is! Nagyon jót autóztunk és belülről úgy tűnt, hogy eléggé a határon mentünk.

Az ugratókkal kapcsolatban sosem tanulsz a hibáidból?
Pedig most relatíve szolid voltam... mégis megbosszulta! Nem ez volt az első eset valóban, tanultam is már belőlük, de a versenyszellem benne van az emberben!

Szabó Laci - 2005 - Szombathely Rallye

Milyenek voltak a pályák?
Jobban szeretem a murvát, és a veszprémi pályákat is nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy keményebb, autógyilkosabb pályák, de a raliautók ezért vannak, úgy kell felkészíteni, hogy kibírják! A vigántpetenditől kicsit tartottam, hogy felfelé elég unalmas lesz, de ezt megoldottuk, mintha hóban autóztunk volna, úgy haladtunk felfelé a szerpentinen, szóval elég látványosra sikerült. Nekem tetszett így a verseny, de tudom, hogy mindenki jobban szeretne már újra a lőtéri pályákon menni, de most ez van, ennek kell örülni.

Hogyan tovább?
Mostanában az időbeosztásom elég sűrű, nagyon nehezen fér bele a rallye, ezért indulok csak néhány futamon egy évben. Időközben megszületett a kisfiam, így gondolom ez is le fog venni egy jó adagot a napi programomból, de majd meglátjuk! Valószínűleg a jövő év is még ilyen rövidített program lesz, de persze, ott motoszkál bennem az is, hogy jó lenne újra egy teljes bajnokságot végig versenyezni! Nem motivál már az, hogy csak úgy hazavigyek egy újabb serleget, de ha egy népesebb, erős mezőny összegyűlne újra, akkor ott megküzdenék én is! A közelebbi jövőt illetően pedig, Zsiros Gabi a múlt héten - az utolsó pillanatban – megemlítette, mi lenne, ha mennénk a Janner Rallye-n, mert elég komoly mezőny várható… de nekem még elég pici a gyerkőc, nem tudok még lépni…

A kisfiad, Zsombor ült már versenyautóban?
Még egyelőre nem, erős még az anyai szigor... de a hangokat már megmutattam neki!

Idén télen akkor még nem fogtok együtt hójárózni?
Idén még nem, de január-februárban már lehet beültetem! :-)