Tajmel Tibor és Csiki Attila egy remek évet tudhatnak maguk mögött. Nem csak a H/2 bajnoki címét zsebelték be, de Opel Asconájukkal abszolút második helyen végeztek egy Evo IX-es Mitsubishi mögött. Tibi azonban nem csak ennek örülhetett, hanem a közönségdíjainak, amiket a duen.hu olvasói szavaztak meg neki…

- Nagyon sikeres volt számomra, talán életem legsikeresebb éve és a legszerencsésebb is, mert, nem akarok szerénytelennek tűnni, de azért hozzá kell tenni, hogy nagyon sok szerencse kellett ehhez. Az abszolút második hely az égből hullott az ölünkbe. Szinte csak oda kellett figyelnünk és ügyesen mennünk Szendrőn, hogy ez megmaradjon. Természetesen szeretnénk a következő évben is ilyen jót kihozni magunkból, de azért szerintem ez hiú ábránd.

- Melyik volt a kedvenc versenyed és melyik az, amelyiket legszívesebben kitörölnéd, ha egyáltalán van ilyen?
- A Hóvirágot kitörölném. Az annyira nekem nem tetsző ralipálya, mondjuk így: nem jön be. A komlói versenyt viszont nagyon szeretem. Pécs környékén nagyon jó versenyezni, nagyon jó pályák vannak. Mondhatom a szendrőit is, de nem csak az eredmény miatt, a Salgó is az egyik kedvenc pályám. De például a gyöngyösi nekem túl széles, túl autópályás. Én szeretem a keskenyebb, erdei utakat inkább, amikből sajnos egyre kevesebb van a versenyeken.

- Idén egy darabig két bajnokságban is indultál, aminek meglett az eredménye, hiszen mind a két bajnokságban kedvenc versenyző lettél a közönségszavazáson. Hogy dolgozod fel, hogy viseled a közönségnek ezt a szeretetét? Egyszer már beszélgettünk erről, és akkor azt mondtad, hogy meglepődsz, ha tudják, hogy te ki vagy. Ezek után hogy ért téged, hogy közönség kedvenc lettél nem csak a túrában, hanem a másodosztályban is?
- Megmondom őszintén, hogy nagyon meghatott és örültem neki. Nem is számítottam rá. Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik rám szavaztak és megtiszteltek, hogy a voksukat odatették a nevem mellé. A Rallye2-ben tény, hogy nem nagyon értünk célba, úgyhogy lehet, hogy az volt, hogy aki már a túrában is megjelölt kedvencének valaki, akkor ezt tette a Rallye2-ben is. Akárhogy is, én nagyon örülök neki, boldog vagyok. Remélem, hogy ezt valahogy meg tudom hálálni, megpróbálok a jövőben a stopper mellett a nézőknek is autózni, mert igazából én is azt szeretem jobban, csak az idő rovására megy, ha túl sokat megyek keresztbe.

- Annak, hogy a közönség ennyire szeret, lehet köze hozzá, hogy alig van olyan verseny, ahol ne tűnnél fel? Ha van valahol egy kisebb verseny, egy rally sprint vagy egy amatőr futam, akkor te ott általában feltűnsz és nem tudsz meglenni verseny nélkül. Lehet ennek köze a szeretethez, hogy mindenhol látnak?
- Lehet, ezt az emberektől kellene megkérdezni, hogy minek köszönhető. Egy biztos: én nagyon szeretek versenyezni, csak hát anyagi okok miatt az ember nem is tud annyit menni, amennyit szeretne. Nekem szerencsém volt, mivel két navigátorral, az ő segítségükkel, valamint a támogatók segítségével csak sikerült mennünk. Bár a Rally2 az csonka év lett az autó miatt. Az injektoros átalakítás után mostanra forrta ki magát, most már merem azt mondani, hogy üzemképes az autó.

- Megszámoltad már, hogy összesen hány versenyen indultál 2007-ben? Hány nevezési listán szerepelt a neved?
- Rally2-ben három, túrában hét versenyen, az tíz, mentem Komlón, az tizenegy, valamint mentünk a Rába Ringen, meg még Lacházán is mentünk egy "játszós" Zsigulival csak bohóckodni, az összesen 13 verseny, ami hirtelen beugrik.

- Olyan, mintha folyamatosan zabszem lenne… :)
- Igen, szokták mondani, hogy olyan, mintha kilométerspirál lenne a hátsómban, mert például a hétköznapokon is úton vagyok állandóan, de az megint más, közúton nem nagyon szeretek közlekedni. Lassú a forgalom, nem lehet haladni, sokan vannak, állandó a traffipax. A verseny egy felüdülés ehhez képest és lehet menni úgy ahogy szeretnék a lezárt pályán, bár a lassítókat kihagynám, az sok, nem kéne ennyi. Megértem, hogy a balesetektől való félelem miatt kell, csak most már tényleg eljutunk lassan oda, hogy a kanyarok értelmüket vesztik a pályán. Hogy minden kanyar előtt lassító van és egy lassítóból kijövő autónak akármilyen kanyarról van szó, sima lesz. Persze, sajnos az esés benne van, de a lassítón is lehet esni hatalmasat. Aki elindul egy versenyen, azért vannak a biztonsági dolgai az autóban szerintem, hogy erre is számít, hogy akár be is eshet. Mi, akik elindultunk, ezt felvállaltuk. Tudom, hogy a rendezőknek nehéz, meg félnek, hogy jaj, csak nagy baj ne legyen, de szerintem egy kicsit több rizikót kellene vállalniuk, hogy lassítókból kevesebbet tegyenek. Mert Gyöngyösön például volt 17 darab lassító. Talán egy 6-8 km-es gyorsaságihoz ez borzalmasan sok. Ez most egy kis kritika volt… :)

- Nem baj, az is jöhet. De egy picit térjünk rá az autóidra. Ugye, neked két autód van. Legutóbb, ha jól tudom, akkor szilveszterkor voltak bevetve és nem volt túl szerencsés számodra az a verseny. Mellesleg, ha ezt is beleszámoljuk, akkor az már tizennégy…:) De mindegy, lényeg, hogy hogy állnak most az autóid.
- Csucsu barátomnál van a Zsiguli, aki egy nagyon jó karosszérialakatos és ő próbálja a Zsigulit gatyába rázni a szilveszteri kaland után. Az Ascona pedig Hegedűs Csabi barátomnál van, aki szintén segítségképpen átnézegeti és rendbe rakja. Féltengelyt esztergál, átnézi, milyen bajok vannak az autón, készíti az idényre. Természetesen próbálok neki segíteni én is, amit meg tudok csinálni, azt megcsinálom, de hatalmas segítség, hogy Csabi átnézi az autót és eleve megmondja, hogy mit szerezzek be. Volt egy nagy tervünk, hogy a motorban fejlesztenénk, mert egy kicsit meg van fáradva az Asconában a motor. Úgy áll most a dolog, hogy az első egy-két versenyen marad a tavalyi, az anyagiak miatt nem nagyon tudok nekiállni egy motornak, emiatt csúsztatjuk ezt a kérdést, de meglesz, majd fejlesztünk rajta egy kicsit.

- Előfordult már, hogy másodosztályban mentél az Asconával, túrában a VFTS-sel és aztán cseréltél. Idén hogy lesz?
- Idén szerintem a tavalyi felállás marad, tehát az Asconával maradunk a túrában, a Lada valószínűleg a másodosztályban. Megpróbálkozunk egy újabb szponzor, illetve támogató belépésével. A Kelly autóalkatrész kereskedés beszáll a versenyzésünkbe. Ők beszállnak a támogatásunkba. Egy Mészáros Laci nevű srác fog mellettem Rally2-ben navigálni és a tavalyi Rally2-es navigátorom, Kiss Józsi valószínűleg a túrában H1-et fogja riogatni egy most épülő autóval. Szerintem elég jó időket fog autózni, ügyes. Ültem már mellette és kellő kilométerrel szerintem jó eredményeket várhatunk tőle.

- Túrában marad melletted Attila, ugye?
- Igen, nagyon szeretném és bízom benne, hogy neki is úgy jön össze, hogy tud jönni navigálni. Egyelőre a terv ez. Mint tudjuk, sokszor tervezünk, de nem mindig sikerül.

- A közönségdíjak kiosztásánál Kővári Barna gyakran úgy hívott: az IFÁ-s. Miért ragasztotta ezt a nevet rád?
- Barnus már régóta ismer engem. Még '96-ban, mikor Rally2-ben mentem egy Ladával, Barnus akkor volt a legbolondabb Trabantos, meg szerintem maradt is a köztudatban továbbra is. Egy szakosztályban mentünk és beszélgettünk arról, ki mit csinál. Én akkoriban sofőrködtem, majd később saját vállalkozásomban szennyvíz szippantós IFÁ-k voltak és útépítéseken locsoltunk, szóval nem szippantónak voltak használva. Akkor ragasztotta rám, hogy én vagyok az IFÁ-s.

- Mentek a találgatások, hogy te biztos egy IFÁ-t keresztbe raktál egy kanyarban…
- Volt ilyen is. Meg teherautóban ültem, akkor is kellően bolond voltam, amikor sofőrként dolgoztam. Most már elmondhatom, ha a volt főnökeim elolvassák, már csak mosolyognak rajta. Ha egy kicsit csúszott az út, a nyergessel is mindenhol lapjával fordultam. Ez nem áll távol tőlem. :)

- Van olyan autó, amelyikkel még nem próbáltál keresztben átfordulni egy kanyarban?
- Megmondom őszintén, főleg fiatalabb koromban, akármibe beültem, mindennel virtuskodtam egy kicsit. Nem nagyon van ilyen autó.

- Mikor kerültél közel az autóversenyzéshez?
- Amikor el is indultam, az '95 volt, amikor egy kereklámpás Zsigulival tereptúrában mentünk. De úgy, mint néző, igazából 16 éves lehettem, amikor a barátom elvitt egy Mecsek Rallyera, hívott, hogy menjek el vele. Szervizelt a Tóth Giliéknek, aki egy kereklámpás Zsigulival ment. Ő is egy barátja révén került oda egy gyenge szervizre. Egy gyors végén álltunk és sok dolgunk nem lett volna, csak annyi, hogy az ablakot letörölgetni, meg ha kell, kereket lecserélni vagy ilyesmi. De elkövettük azt, hogy felsétáltunk egy kicsit pályát nézni a gyorsaságin és amikor eljött előttünk, akkor rájöttünk, hogy már nem fogunk leérni neki szervizelni, akárhogy rohantunk az erdőn keresztül, mire odaértünk, addigra elmentek. A következő körben Gili mondta, hogy azért ez ne forduljon még egyszer elő, bár nem volt semmi gondjuk akkor. Hál' Istennek szerencsés volt a dolog. Égett a pofánk. Ez volt az első és talán az utolsó szervizelésünk is. :) Akkor eldöntöttem, hogy versenyezni fogok. Gyerekkoromban apám önkéntes rendőr volt, erre nem vagyok annyira büszke…:) és volt valami ralin pályát biztosítani. Amikor kimentünk őt meglátogatni, el voltam ájulva a matricás Zsigulik meg Trabantok látványától. Akkoriban ezek mentek, semmi más nem volt talán. Az élet így hozta, hogy versenyző lehettem. Ha az ember valamit nagyon akar, akkor azért el lehet érni. Szeretném, ha mindenki elérné azt amit szeretne, bár egyre nehezebb nekem is. Az ember azt hitte, ha népszerűbbek leszünk, meg lesz már eredmény, mert eleinte, amikor szponzort kerestünk, azt kérdezték, milyen eredményünk van. Eredményünk még nem volt, de nagyon jó összefoglalók voltak rólunk, mert mindenhol versenyzünk és látványosan és keresztben, de erre az volt a válasz, hogy eredmény kell. Most van eredmény, erre azt mondták, hogy őket a rali annyira nem érdekli. Így nehéz.

- Ez csak egy "rossz duma", hogy nem érdekli már a szponzorokat a rali vagy tényleg ezt érzed?
- Talán az van, hogy nem látják benne a reklámértéket, pedig szerintem van benne. Ha azt nézzük, hogy a médiában megjelenő feliratért mennyi pénzt kérnek, illetve a médiában úgy jelenik meg, hogy egy autóverseny kapcsán, és az autó ott van benne és látszik a felirat, sőt még meg is említjük a támogatót, kevesebből jönne nekik ki. De mondhatom azt is, hogy egyre inkább a vállalkozóknak sem marad a reklámra pénzük. Mindenki erőlködik, próbálja csinálni tovább saját erőből. Mi is, mint vállalkozók, kínlódunk, küzdünk, egyre jobban csökkenő árakon és egyre nagyobb követelményekkel kell dolgoznunk. Egyre több teher hárul a nyakunkba, amit fizetni kell. Egyrészt a munkaerőt fizetni kell, ha alkalmazottja van az embernek. Nehéz. Megmondom őszintén, szerintem a tavalyi év nagyon nehéz volt vállalkozóként és versenyzőként is. Félek, idén még nehezebb lesz.

- Elképzelhetőnek tartod, hogy lesz olyan a közeljövőben, hogy nem fogsz egyáltalán versenyezni?
- Szívem szerint úgy érzem, hogy nem, de ehhez sajnos nem csak szív kell, hanem anyagiak is és azt azért már megfogadtam, hogy már mindenáron nem akarok versenyezni. '96-ban mentem mindenáron, a családom itta meg ennek a levét, mert még a családi pótlékot is elversenyeztem. Ezt már nem szabad megtennem. Én még megtenném a hülye agyammal, de nem szabad megtennem. Ennyire önző nem lehetek. A gyerekeimet és a páromat is hagyni kell élni.

- Ha már szóba hoztad a családod, beszéljünk egy kicsit arról, hogy ők hogy viszonyulnak hozzád? Tudom, hogy a kisfiad odavan ezért, ő minden versenyeden ott van melletted. Benne látod esetleg, hogy ő folytathatja esetleg azt, amit Te elkezdtél?
- Igazából ahogy quaddal közlekedik, abból ítélve tehetsége lenne hozzá, az biztos. Megpróbálom nem erőltetni, hanem ha ő úgy érzi, hogy szeretné kipróbálni magát, akkor biztos, hogy idővel fogom ebbe az irányba segíteni. Ha úgy látom, hogy egy kis amatőr versenyen elindulhatna valami Zsigulival vagy bármivel, ami éppen akad, akkor biztos, hogy segíteni fogom. De erőltetni nem fogom. Nem mondom neki most sem, hogy gyere, vezessél, próbáld ki! Amikor ő saját magától akarja, akkor biztos, hogy fogom segíteni. Nagyon szeret focizni és igazából én is azt favorizálnám, hogy inkább mozgásos sportokat űzzön. Jelenleg 10 éves, amíg ennyi idős, inkább sportoljon, mozogjon. Erre az úri-murira még ráér. De biztos, hogy nem fogok az útjába állni, hanem segítem.

- Azt már hallottam, hogy a quaddal már lapjával fordul...
- A quaddal nem egyszerűen közlekedik a gyerek, igen. Kimondottan várja a hóesést, nagyon szereti, ha valahol csúszós utat talál. Például most télen, hogy be volt fagyva mellettünk a tó, a tóra járt le quaddal. A nézőket nagyon szereti, akkor megy. Ha nincs néző, annyira nem is érdekli már a dolog. Szerepelni szeret. A ralinál is nagy dopping az embernek, amikor egy kanyarba odaérkezik és teli van nézővel. Egyszer valamelyik navigátorom kérdezte tőlem, hogy muszáj nekem megbolondulnom akkor, ha nézőket látok? Akkoriban tényleg az volt, ha megláttam egy nézőt, akkor megrántottam balra, jobbra a kanyar előtt, ment a riszálás, mert ha nézők vannak, akkor muszáj. De időre autózásnál ezt egyre inkább el kell felejteni, főleg, ha jóval erősebb autókkal nézünk szembe, mert utána nem bírom behozni. Nekünk a kanyarban kell gyorsan menni ahhoz, hogy az egyenesben túl nagy hátrányt ne szedjünk össze.

- De ne kanyarodjunk el a családtól. Van még két lányod. Most született Bogi, Betti pedig a nagylány a családban. Betti például hogy van ő a te versenyzéseddel?
- Egy időben kijárt az egész család. Jött a párom, Ági is, Betti, Barni. Jöttek, minden versenyen ott voltak általában. Aztán a nagylányom, ahogy a fiúk felé orientálódott a figyelme, egyre ritkábban jött versenyekre. Most más érdekli. Mindenkinél eljön ez az idő is. Őt zavarni nem zavarja. Biztos, hogy valahol büszke rá, de nagyon nem mozog ebbe az irányba. Még jogosítványa sincs, de aztán lehet, hogy ő lesz a jövő női versenyzője. Ha úgy látom, hogy érdemes rá, tőlem viheti az autót. A párom pedig mondta, hogy idén nem lesz nagyon elcsavargás, mert jönnek a Bogival a versenyekre. Ezzel tudatta velem, hogy ő továbbra is ott lesz. Szeret ott lenni. Társaság van. Egy versenyen összeverődik mindenféle ember és tényleg jó barátságok alakulnak ki, segítjük egymást, ha tudjuk. Emiatt is nagyon szimpatikus ez a túra, bár hozzáteszem, hogy nekem a Rally2-ben sem volt olyan jellegű dolog, hogy azt mondhatnám, na, ott már megy a köpködés. Csak hallomásból tudom, hogy később, feljebb már nem annyira segítőkészek. Én még nem voltam úgy, hogy ne kaptam volna valakitől segítséget vagy én ne adtam volna, ha valakinek tudtam segíteni. Ezt látom a többieknél is, hogy ha tudnak, akkor segítenek. Családias ez a túra és ez tetszik.

- Bogi mikor született?
- Bogi augusztus 3-án született, tehát még nem lesz egyéves, amikor először elvisszük. Végül is már volt a Rába Ringen, amikor a legjobb médiás volt a navigátorom… :) és ott volt. Szilveszterkor is nézőként ott volt, kijött megfagyni. :)

- Áginál nagyobb türelmű asszonyt keresve se találhattál volna!
- Persze, de szembe ne dicsérjük, mert elbízza magát! :) Valahol szerencsés vagyok, hogy ilyen párt találtam. Sokaknál látom, hogy ebből családi viták és drámák alakulnak ki, hogy verseny, versenyautó, megint egy hétvége. Ő egyszer nem mondta azt nekem, hogy ne szereljek versenyautót. Ha ő úgy látja, hogy én azt csinálom, akkor keres magának más elfoglaltságot a háznál, mindig akad valami feladat. Amikor pedig közös program van, verseny, akkor meg együtt megyünk, együtt örülünk.

- Beszéljünk egy kicsit az Asconáról. Terveztetek motorfelújítást, de az ugye idén elmarad. Semmi másban nem változtattok a 2008-as év folyamán? Ez az autó ütőképes lehet majd az idei mezőnyben is?
- Őszintén szólva lehetne változtatni nagyon sok mindenen, de mindennek az anyagiak szabnak határt. Lehetne szélesebb a futómű, mint anno, de a világbajnokságon ment rendes Ascona 400, ez szélesebb futóművel rendelkező, nagyobb fékkel, valamint jóval erősebb motorral, mert az 280 lóerő körüli motor volt. Ebben most egy 170 lóerős motor teljesít szolgálatot. Lehetne fejleszteni, de sajnos olyan anyagi vonzata van, amit nem bírunk. Én inkább arra szeretnék rámenni, hogy megbízható legyen, mert valahol a megbízhatóság jelentette a bajnoki pontokat nekünk. Műszaki hibánk egyedül Salgótarjánban volt. Ott sem kiálltunk, mert végül befejeztük, de a dobogóról leestünk, mert akkor szétment a differenciálmű, de egyébként tényleg lekopogom, hogy probléma nélkül mentünk végig. Nem kellett javítgatni, a szervizparkba csak beszélgetni meg enni mentünk be és ennyi, nem volt vele gond. Ezt köszönhetem Hegedűs Csabinak is, aki mindig nagyon megbízhatóan felkészíti az autónkat.

Ez a hír most jelenik meg 5133. alkalommal