Imádom! Az aszfalton ahhoz, hogy csúszkálni tudjál, ahhoz nagyon erős autó kell! Ráadásul ha csúszkálsz, akkor nem is vagy gyors. 

Murván más. Sodródik az autó... És ne azért sodródjon, mert keresztbe teszed, hanem azért, mert gyorsan mész.

Menjünk végig ezen a három futamon!
Veszprémben mi történt?
Egy fél év után ültem újra autóba, a tavalyi Mikulás Rallye-n mentem utoljára. Munkából jövet-menet tudtuk le a futamot. Péntek reggel lerohantunk, felírtuk a pályákat. Szombaton megjöttek a fiúk az autóval, gépátvétel, egyebek. Mentem egy kört az autóval egy félreeső helyen és már délután el is rajtoltunk.

Elsőre egy negyedik idővel kezdtünk, Frici nyerte a szakaszt. A kategóriatársaktól 1 másodpercet kaptunk. Bemelegítésnek nem volt rossz.

Aztán a következő szakasz háromszáz méterénél defektet kaptunk, félreálltunk, szép komótosan kicseréltük a kereket. Igazából sietni akartunk, de kínlódtunk a kerékanyákkal, a srácok túlzottan ráhúzták és a kis kézi szerszám nem akart segíteni... A versenynek annyi volt.

Másnap teszteltünk az első körben Hankook gumit, a második körbe visszaraktuk a kopott gumijainkat. Aztán már csak a magunk szórakoztatására mentünk.

 

A Waldviertel Rallye idén is elköltözött. Eddig Horn városa körül volt megrendezve, most átvitték a központot egy Grafenegg nevű helyre, egy gyönyörű Habsburg kastélyba. A pályák nagy része megmaradt, de természetesen osztrák szokás szerint megkavarták őket. Voltak hasonlóak, mint tavaly, de teljesen ugyanazokon a pályákon sosem megyünk. Murva kerekekkel lehetett menni, néhol aszfalton.

 

Maximálisan! A verseny előtt szétáztak a pályák. Egyik pillanatról a másikra változott az idő. Elől zárt, hátul nyitott mintás gumival kezdtünk. Hiba volt. Végigkínlódtuk az első napot. Még így is az abszolút ötödik helyen voltunk.

Igazából az volt a gond, hogy mi bioetanollal neveztünk és ezért nem engedtek elöl rajtolni. A negyvenedik hely környékén indultunk. Kaptunk 3 percet a benzines mezőnyhöz képest, majd később négyet, de így is folyamatosan utolértünk versenyzőtársakat. Volt aki flottul elengedett, volt aki kevésbé volt figyelmes. 6x kellett előznünk. Jó erős percet hagytunk bent a pályán. Ha ez nincs, akkor az abszolút 3. helyen tudtunk volna fordulni.

Én sem voltam teljesen megelégedve magammal. Ezek a kihagyások, ez a ritka versenyzés érződik rajtam. Sokan mondják, hogy kellene gyűjteni a kilométereket. És most már én is így éreztem.

Másnap már jó volt, átsoroltak, tudtunk problémamentesen autózni. Az első kör után feljöttünk a harmadik helyre, de sajnos egy tíz forintos elektromos csatlakozó megállított bennünket.

Amíg mentünk, nagyon élveztük.

Most újra Mikulás Rallye és nagyon keményen bekezdtél.

Tavaly is úgy kezdtem, hogy ami kifér a csövön. Most is hasonló volt a terv, de próbáltam kicsit ésszel menni. Most is behúztuk az első szakaszt, mint tavaly, csak most nem nagy előnnyel, csak egy-két másodperccel. A lényeg, hogy meg tudtuk nyerni a gyorsot, de szerettem volna nagyobb előnnyel lejönni. Új taktikám az, hogy az elsőn bekezdeni, ami kifér a csövön úgy menni.

Olvastam az interneten, hogy meglepte az egyik blog cikkíróját, hogy az első gyorsot mi nyertük. Ilyenkor elgondolkodok, hogy már régóta csinálják az oldalukat, és nem értettem, hogy mi volt nekik furcsa ebben... Úgy látszik valakinek még mindig meglepetés, ha gyorsan megyek a murván...

A második szakaszon egy kicsit sok volt és felborultatok. A fórumok zengnek a történésekről...

Nagyon csúszott már az elején is, alig tudtam a rajt után befordulni az aszfaltról. Megállapítottam, hogy csúszik, de hát szinte normális, hogy a murva gumi csúszik az aszfalton. Nyomtam ahogy tudtam, és amikor ehhez a bizonyos kanyarhoz értünk, ott is odaengedtem az autót rendesen a fékúton, az emelkedőn jól lassul az autó, de nem akart megállni. Olyan volt, mintha inkább gyorsulna. Húztam egy kézit, gondoltam azért befordítom. Dugtam egy egyest, de az autó már átcsúszott a túloldalra. Óóóó, mondom itt baj van. Előre nem ment az autó, szépen az oldalára borult. És az EvoIX-es ha már az oldalán van, akkor tetőre is borul segítség nélkül... Leáramtalanítottam, vártam, hogy a sok nézőből majd csak jönnek oda és visszaborítanak. Lógtunk a kocsiban egy jó darabig. Az én oldalamon alig volt mozgás, azt nem láttam, hogy Nikinél már gyülekeznek a nézők. Kiabáltunk, hogy borítsatok vissza. Ő sem érzékelte, hogy az Ő oldalán már dolgoznak a srácok, megkérdeztem mi legyen, mondta, hogy szálljunk ki. Kicsatoltuk magunkat, fejre estünk. Niki oldala felé próbáltunk kimenni, de pont akkor kezdték meg mozgatni az autót. Kiabáltunk, hogy várjatok, már kiszállunk! Gondolom az adrenalin ott is dolgozott, átborították az autót.

El tudod képzelni, ahogy Niki és én a plafonon térdeltünk és a visszaborításnál mint egy dobozban a dobókockák, csapódtunk mindenfelé. 

Persze dühös voltam, elsősorban magamra, hogy elrontottam a dolgot.

Aztán nem igazán értettem, hogy ha ennyi néző van, például Miskolcon már borulás közben ott vannak és visszabillentik. Csüngtünk egy darabig és azt gondoltuk, már ki kell másznunk.

Amikor kiszálltam, mérges voltam.

Aztán ezzel kapcsolatban kapom a kritikákat.

Azt gondolom ezzel nem is nagyon kell foglalkoznom, de azt hozzáteszem, hogy ezek a nagy rali szurkolók és hozzáértők közül a legnagyobb hangúaknak fogalma sincs, hogy mi zajlik egy pilóta fejében ilyenkor. Volt aki azt mondta, hogy volt már ő is hasonló helyzetben. Hát nem tudom ki az a pilóta, aki nyugodt tud maradni hasonló szituációban.

Egyszer elmondtam őszintén anno a véleményemet, amikor nézők százai várták, hogy ki megy rá a hatalmas sziklára és ezen ki voltam akadva, mert ezzel tönkretették más versenyét, ahelyett, hogy segítettek volna és eldobják a sziklát... Úgy látszik ez már le fog követni a pályafutásom végéig...

Biztos jobb azokat a cikkeket olvasni, ahol megy az ömlengés és a nyálaskodás. Én mindig el fogom mondani őszintén a véleményemet. Akinek nem tetszik, nem tetszik. Akinek meg tetszik, az elfogadja.

 

Mosolyogva kérdezel, mert ennél jobban ismersz engem...

Egyszerű. Versenyezni mentem!

Mondták, hogy miért voltam ennyire túlfűtve, hiszen ez csak egy himihumi verseny volt.

Ha az volt, akkor miért jöttek el nézni??

Nekem teljesen mindegy, hogy ezt Mikulás Rallye-nak hívják, vagy egy magyar bajnoki futamnak. Úgy mentem oda, hogy tavaly megnyertük és most is meg akartam nyerni.

Amikor először felborultunk, akkor azt mondtam: oké, rendben, így jártunk.

Az autó kicsit fénysérült volt, pókhálós volt az üveg, de megpróbáltam a leggyorsabb lenni a maradék szakaszokon. Idén már ettem itt Veszprémben a kefét, amikor a defekt miatt már nem is volt kedvem tovább élesen menni, de most azt mondtam, hogy meg akarom mutatni. A hátralévő négy szakaszból minél többet meg akartunk nyerni. Nem foglalkoztunk azzal, hogy hányadikok vagyunk. Úgy mentünk, mintha a győzelemért mennénk.

 

Hívtam a verseny rendezőjét a verseny után, hogy az előfutók jelezték, hogy azon a szakaszon az egyik kanyar nagyon veszélyes, egy nagy jégfolt van ott. De ezt a versenyzők felé már nem továbbították, csak később értesültünk róla...
Jól mentünk a szakaszon, jók voltak a féktávok. Aztán odaértünk ebbe a bizonyos kanyarba, Jutaspuszta előtt még a fehér murván. Niki még szólt is, hogy jegesnek tűnik. Lassabban is kezdtem a kanyart, mint ahogy korábban ezt elterveztem, de a kanyar közepén egy nagy jégfolt volt és úgy leszálltunk az útról, mint annak a rendje.

A külső íven egy nagy fenyőfa volt, annak nem akartam nekimenni. Egy-két bokrot lecsaptunk, és nagyjából úgy jártunk, mint anno Asi: egy nagy bombatölcsér kidobott és repültünk egy nagyot. Így utólag azt mondhatom, hogy örülök, hogy most beszélgetni tudunk egymással, annyira durva volt a szituáció.

Megsérültetek?
Nikinek sajnos az egyik fogából lepattant egy kis darab. El volt keseredve. Nekem is fáj mindenem, de semmi extra. Remélem Niki is minél hamarabb rendbe jön.

 

Az autó nem nézett ki túl jól azokon a képeken, amit a verseny után mutattatok...
Egyszerűsítsük le: bódécserés. A fő dolgok megmaradtak, a motor, a futómű és a váltó használható...

Semmiképp sem szeretnélek sem Téged, sem a szervizcsapatot megbántani, amikor azt mondom: az autótok eleve nem egy top autó. Mi a terv vele? 

Az autó újra lesz építve. A csapat minden lehetőséget megad, az autónk mindig jól fel van készítve. Nem egy R4-es és az N4-esek között sem a legerősebb...

 

A nézők azt sem tudják, hogy mi történik például egy ilyen Mikulás Rallye-n...

A tavalyi futam után felhívott Mátrai Gábor, aki a magyar Mitsubishiknek nagy részét programozza és ő mondta, hogy István, ez egy őrület... Olyan autóval nyerted meg a versenyt, amit még nyárra programoztak, melegre és a 33-as szűkítővel mentem, miközben az ellenfeleknek újra lett programozva az autó a hidegre és a nagy szűkítőre.

 

Most is ugyanúgy mentem, ahogy tavaly és ahogy nyáron: azóta nem lett újraprogramozva. Fel lett készítve, ahogy kell. Nagyon jó volt vele menni, fantasztikus volt vezetni.

Három éve nem nagyon karcoltam meg az autót, tavaly kitörtem egyszer a futóművét. Most lerendeztem rendesen.

 

Az interjú elején beszéltünk arról, hogy idén is kevés versenyen mentem. Ez köszönhető annak is, hogy otthon van már négy gyerek és ők az elsők! És ezen kívül erősen kiveszem a részemet a magyar táncsportból, a nagyobbik lányom táncol és talán sokan tudják, hogy a Magyar TáncSport Szövetségnek az alelnöke vagyok. Az energiáimat erre fordítom. Ezért sem tudtam annyira a ralival foglalkozni.

Ettől függetlenül próbálok többet menni jövőre. Jövőre megpróbálunk valami külföldi, ERC programot összehozni, de csak murva futamokon. Még semmi konkrétat nem tudok mondani ezzel kapcsolatban, de ebbe az irányba gondolkodok.

 

Nem értettem, hogy miért ágálnak a magyar versenyzők az aradi futam ellen, hiszen az tényleg kemény, embert próbáló verseny volt. Azt sem értem, hogy miért nem tud egy Waltviertel Rallye bekerülni a magyar bajnokságba. 

 

Én keresem az újat, keresem a mást.

És ezek a külföldi futamok kedveznek nekem, hiszen aki ismer, tudja, én szigorúan csak kettőt megyek a pályákon. Ha négyet, ötöt lehet is menni, és akkor hármat megyek, az már nagy csoda.
Szombat reggel odamegyünk, kényelmes ebéd és 3-4 körül már megyünk haza. Felírjuk, lepontosítjuk, viszlát!

A rali az nem pályaversenyzés, felírjuk, lepontosítjuk és majd amit hallok a jobb oldalról, abból megyek. Itt ami megy, az pályaversenyzés, de azt a Hungaroringen kell csinálni, ahhoz nem kellenek az erdei utak.

 

Azoknak, akik szeretik, ahogy megyek és azoknak, akik biztatnak, és minden versenyzőtársamnak kellemes Ünnepeket kívánok! Örülök, hogy senkinek sem esett baja ezen a változatos Mikulás Rallye-n és ugyanezt kívánom azoknak is, akik a Szilveszter Rallye-n indulnak!

Támogatóban, pénzben, rengeteg alkatrészben és jó autóban gazdag új esztendőt kívánok az összes ralisnak! A nézőknek pedig élményekben gazdag versenyeket!

 

a csapat partnerei: