A szezon első futamának Svédország adott otthont, ahol 2008-ban rendeztek utoljára világbajnoki futamot. Sajnos akkor a meleg időjárásnak köszönhetően a pályák minősége kicsit sem volt megfelelőnek mondható. Többek között ezért is költöztették a szuperspeciálok és a központ kivételével északabbra a versenyt.
Az előzetes teszteken a címvédő Loeb volt a leggyorsabb, és eleinte minden jól is ment számára. Az ötödik gyorsasági viszont mint ha el lett volna átkozva. Loeb sokat vesztett lendületéből, szenvedett, többen pedig a pálya mellett kötöttek ki.
A Fordosok természetesen azonnal ott termettek, így ezek után Hirvonen, Latvala és Loeb csatáztak egymással, Sordo pedig szoroson követte őket. A versenyzők bár egymással voltak elfoglalva, idén sem voltak megelégedve a gyorsaságik minőségével. Elmondásaik szerint a pálya szinte ette a gumikat. Loeb nagyot hibázott, amikor a 14. szakaszra nem tett fel új szettet, Hirvonen viszont igen. Ezek után a francia nem is nagyon erőltette a dolgot, és inkább a biztos második helyet választotta. Sokáig úgy nézett ki, hogy a harmadik helyet csapattársa, Daniel Sordo szerzi meg, de egy igen banális hibának köszönhetően végül Latvala állhatott fel a dobogó legalsó fokára. Hogy mi volt a gond? Sordo navigátora Marc Marti az utolsó előtti gyors rajtjában elfelejtett levenni egy takaró fóliát, a motor természetesen túlmelegedett, Sordóéknak meg kellett állniuk, és így közel egy percet vesztegettek el. Ez pedig épp elég volt Latvalának, hogy megelőzze őket. A versenyt végül Hirvonen nyerte, mögötte pedig Loeb, Latvala, Sordo és Ogier volt a sorrend.

A mezőny nem sok pihenés után már is a jóval melegebb Mexikóban találta magát. A svédekhez hasonlóan a mexikóiak is kimaradtak tavaly a jóból, így egy éves kihagyás után kaptak újra rendezési lehetőséget. 2008-ban Sebastian Loeb bizonyult a legjobbnak, és a francia idén sem szerette volna meghazudtolni önmagát, mégsem ő, hanem Petter Solberg kapta el legjobban a rajtot. A norvég sorra nyerte a szakaszokat, egészen a 7. gyorsaságiig, ahol is Ogier vette át tőle az elsőbbséget, őt pedig honfitársa Loeb váltotta az élen. Hármójuk közül végül Loeb került ki győztesen, míg Solberg második, Ogier pedig harmadik lett. Mögöttük a negyedik és ötödik helyet pedig a Fordosok szerezték meg. Sajnos a futam nem volt problémamentesnek mondható, hiszen sokan megütötték autójukat, sőt Raikkönen a 7. gyorson fel is borult. Ken Block debütálása sem sikerült valami fényesre, az amerikai a felfüggesztését tette tönkre, Hirvonen falnak ütközött, Latvala pedig nem volt megelégedve autójának vezethetőségével. A finn később azt is bevallotta, hogy direkt lassított, így Hirvonen meg tudta előzni, és több bajnoki pontot tudott bezsebelni. A verseny során nem csak a csapatoknak voltak gondjaik, a szervezőknek is volt miért idegeskedniük. A 22 gyorsaságiból végül egyet eltöröltek, mert attól tartottak, hogy a rengeteg néző, a szűk hegyi út és a száguldó versenyzők egyvelegének rossz vége lenne. Összetettben Loeb 43 ponttal vezetett, Hirvonennek 37, Ogiernek és Latvalának 25, míg Petter Solbergnek 20 pontja volt.

A bajnokság következő állomása Jordánia volt, mely az előző futamokhoz hasonlóan egy éves szünet után tért vissza. A versenyt 2008-ban rendezték meg először, és mind a csapatok, mind a közönség körében nagy sikert aratott, így nem volt kérdéses, hogy idővel majd újra világbajnoki futam helyszíneként szolgálhat.
Két évvel ezelőtt Mikko Hirvonen állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Sajnos idén a finn pilótának nem sikerült már a kezdet sem, rögtön az első szakaszon megpördült, és lefullasztotta a motort. Másnap sem ment neki jobban, sőt a 8. gyorson úgy odacsapta autóját, hogy a bal oldali felfüggesztés teljesen megadta magát, számára itt vége volt a versenynek. Helyette viszont csapat- és honfitársa Latvala remekelt, aki meg is nyerte az első két gyorsaságit. Sokáig nem örülhetett, hiszen hol Sordo, hol Petter Solberg előzte meg, de a finn így is sokáig birtokolta az első helyet. Végül Loeb megunta a játszadozást, átvette az irányítást, és bár nem minden szakaszt tudott megnyerni, a végső győzelem mégis az övé lett. Annak ellenére tudott nyerni, hogy az utolsó gyorsaságin sikerült majdnem leesnie a pályáról. Ezt ugyan elkerülte, de egy kőnek azért még így is neki csúszott. Solberg annak ellenére tudott ilyen jól teljesíteni, hogy mindvégig panaszkodott a kocsi rugóira, sőt egy idő után kocsi kormányozhatósága sem volt tökéletes. Nem mindenkinek volt amúgy szerencséje a hétvégén, hiszen Andersson egy kicsit összetörte, az idősebb Solbergnek pedig defekttel kellett megküzdenie. A legrosszabbul mégis Al-Attiyah járt, aki szépet bukfencezett a 6. gyorson. Loeb nyert, mögötte pedig Latvala, Petter Solberg, Sordo és Wilson volt a sorrend. A hatszoros világbajnok elmondta, hogy szerinte az a fajta taktikázás, amit egyesek művelnek egyszerűen már röhejes, és igen csak súrolja a még elfogadható határát. Természetesen a Fordosok is kritizálták a Citroen csapatát, miszerint Ogier autójával direkt pepecseltek, hogy ne Loebnek kelljen takarítani a pályát. A probléma annyira szembetűnő volt, hogy az FIA is kijelentette, tüzetesen át fogják vizsgálni a futamon történteket, és ha kell szankciókat fognak alkalmazni. Összetettben a francia továbbra is vezetett, immáron 68 ponttal, őt Latvala követte 43-mal, majd jött Hirvonen 37-el, Petter Solberg 35-el, mögötte pedig Ogier állt a sorban 33-mal.

A versenyzők szinte alig értek haza máris csomagolhattak, hiszen következett a török rally. Utoljára 2008-ban rendeztek itt világbajnoki futamot, akkor Hirvonen tudott győzni. A helyenként aszfaltos, nagyrészt viszont murvás futamot az időjárás jelentősen befolyásolja, hiszen volt már rá példa, hogy egy kisebb esőzés sártengerré változtatta a pályák jelentős részét. Idén ez a jelenség csak mérsékelten ütötte fel a fejét. A pályák amúgy mindenki számára ismeretlenek voltak, hiszen a szervezők teljesen új helyszínt jelöltek ki. A szervezők továbbá felhívták a csapatok figyelmét, hogy nem fognak eltűrni semmiféle taktikázást, és szigorúan oda fognak figyelni a csapatok ténykedéseire. Ha pedig úgy vélik, hogy valaki megsérti az előírást, akkor azt meg is fogják büntetni.
Az első nap elég vegyesre sikeredett, főleg Hirvonen, Ogier és az ifjabb Solberg csatáztak egymással. A versenyzők közül viszont többen is arra panaszkodtak, hogy a pályák nagyon porosak, csúszósak. A nap végére Ogier vezetett, Sordo volt a második, míg Hirvonen a harmadik. A második nap elég látványosan indult, hiszen nem sokkal a 10. gyorsasági rajtját követően Latvala bukfencezett egyet, de szerencsére folytatni tudta a versenyt. Az élen továbbra is Ogier állt, de Petter Solberg szorosan a nyomában volt. A francia keményen állta a sarat, míg nem a 15. gyorson defektet kapott, így az ötödik helyre esett vissza. Ekkora Loeb vette át a vezetést, de Solberg és Hirvonen sem hagyták magukat. A 18. és 19. szakaszt végül kivették a versenyből, mivel az eső helyenként járhatatlanná tette az utakat, a szervezők pedig nem szerettek volna kockáztatni. Ez Loebnek jó volt, üldözőinek már kevésbé, hiszen értékes kilométerek hiányoztak nekik, kilométerek, amelyeken esetleg le tudtak volna faragni a hátrányukból.
Azért csak esetleg, mert Loeb szinte megállíthatatlan volt, egyik gyorsaságit nyerte a másik után, és végül meg a versenyt is. A második helyet Petter Solberg, a harmadikat Mikko Hirvonen, a negyediket Sebastian Ogier, míg az ötödiket sokak meglepetésére Kimi Raikkönen szerezte meg. Ogier azért nem sokkal a verseny vége előtt még alkotott, amikor is sikerült belecsúszni a sárban ragadt Sordo autójába. Szerencsére nem történt komolyabb baj. Összetettben pedig a következő sorrend alakult ki, Loeb 93, P. Solberg 53, Hirvonen 52, Latvala 47 és Ogier 45.

A naptárban a következő állomás Új-Zéland volt. Sajnos az izlandi vulkán kitörés miatt sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán tudnak-e majd futamot rendezni, hiszen a csapatok nem tudták átszállítani felszerelésüket, autók és versenyzők nélkül pedig igen nehéz bármi értékelhetőt is alkotni. Az időjárás végül kegyes volt a szervezőkhöz, és bár az utolsó pillanatban, de minden és mindenki megérkezett a szigetre. A furcsa körülményekhez Ogier, Sordo és Petter Solberg tudtak legjobban alkalmazkodni, így az első nap az ő csatájukat hozta. Loeb eleve nem kezdett valami fényesen, a bajt csak tetézte, amikor a 4. gyorson neki csúszott egy híd korlátjának, és értékes időt kellett elpazarolni C4-nek javítására. A munkálatok főleg arra irányultak, hogy a bal oldali ajtót valahogy be tudják zárni. A problémát végül egy kis ragasztószalag segítségével sikerült megoldani. A bajnok 1:20-es hátránnyal vágott neki a második napnak, és hihetetlen teljesítményt nyújtott, egyik gyorsot nyerte a másik után. Az élen ettől függetlenül még mindig Ogier, Sordo, Solberg és Latvala csatázott, de minden az utolsó szakaszon dőlt el. Ogier vezetett, de kétszer is sikerült megpördülnie, így elvesztette előkelő pozícióját. Loebnek pedig hiába volt ott a kínálkozó lehetőség, nem sikerült megragadnia. Autójával lecsúszott a pályáról, és egy fának ütközött. Nagy kár nem keletkezett az autóban, de eltartott egy darabig, amíg sikerült kimászniuk a fa tövéből. Solberg a szakasz előtt még bizakodó volt, de hiába hibáztak a többiek, ő sem tudott élni a kínálkozó alkalommal. Autójával egy villanyoszlopnak ütközött, és bár senkinek nem esett baja, számára a verseny ott véget ért.
A Fordosok nem követték ellenfeleiket, és bele adtak apait, anyait, így végül Jari-Matti Latvala szerezte meg az első helyet. Mögötte Ogier, Loeb, Hirvonen, Sordo volt a sorrend. Összetettben Loeb magabiztosan állt az élen 108 ponttal, őt immáron Latvala követte 72-vel. Mögötte szoros verseny alakult ki, hiszen Hirvonennek 64, Ogiernek pedig 63 pontja volt. Az ötödik helyen Petter Solberg állt 53 ponttal.

A nyári szünet előtt a versenyzőknek még egyszer helyt kellett állniuk Portugáliában. A szervezők igen csak kitettek magukért, és már a verseny kezdete előtt több tízezer ember volt kíváncsi a rally világbajnokságra. A verseny elég trükkösnek számít, így volt olyan, aki korrepetáltatta kicsit magát. Ken Block Markko Märtintől vett leckéket, hogy jobban sikerüljön a szereplés. Kimi Raikkönen pedig kisebb kihagyás után ezen a futamon tért vissza a pályára.
A kezdés Ogiernek sikerült a legjobban, hiszen szinte azonnal az élre állt. Csapattársa Sordo szorosan a nyomában volt, ahogy Petter Solberg és Mikko Hirvonen is. A csatába végül Loeb is beleszólt, és bár folyamatosan közelebb tudott férkőzni Ogierhoz, legyőzni még sem tudta. Sokan attól tartottak, hogy a csapat visszarendeli Ogiert, hogy Loebé legyen a győzelem, de ilyenről szó sem volt, így a francia végre megszerezhette élete első világbajnoki győzelmét. Loeb második lett, Sordo harmadik helyen ért be, Hirvonen szerezte meg a negyedik, míg Petter Solberg az ötödik helyet.
A verseny, sőt lehet az egész évad egyik legfurcsább mozzanata az volt, amikor az első gyorsaságin Loebék szembetalálkoztak egy motorossal. Bár a páros furcsálta a dolgot, de szerencsére senkinek nem esett baja. Ken Block hiába vett különórákat, a 4. gyorson lerepült a pályáról, így számára ott véget is ért a verseny. A 9. gyorson Jari-Matti Latvala hasonlóan járt, így ő sem ért be a célba. Összetettben pedig így alakult a sorrend, Loeb 126, Ogier 88, Hirvonen 76, Latvala 72, Petter Solberg 63.

Lassan vége a szünetnek, és a mezőnynek legközelebb Bulgáriában lesz lehetősége arra, hogy összemérje tudását. Loeb jelenleg honfitársát Ogiert tartja legnagyobb ellenfelének, de ez persze nem jelenti azt, hogy szem elől tévesztené a többieket. A csapatok már lázasan készülnek a bolgár futamra, ahol az aszfalton mindenki Sebastian Loeb-öt fogja üldözni. Bár a francia bajnok nem kevés ponttal vezet, nem szabad, hogy elbízza magát, hiszen az új pontozási rendszernek köszönhetően a sorrend, akár egy-két futam után is jócskán megváltozhat, és mint tudjuk a versenynek a célban van vége.